A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
388 Másik alapja az önbecsülésnek és mások szeretetének és be- becsülésének megnyerésére: a siker. Ha nem aratsz sikert valami téren, nem futsz be, nem ütöd meg a "mértéket"... ha nem győzöl, ha nem nyersz... véged van... Tehát kitermelődik benned egy belső hajszoló erő... előre... siker, nyereség, győzelem... Ez az önbecsülés a- lapja... a sikerben mosolygó hős a csábító erő... Hajsza... S ebben a hajszában idő előtt szívbajos leszel, gyomorfekélyt kapsz, idegösszeroppanást... nincs megállás, mert az élet küzdelem... a jobb kerül felülre, a vetélkedés óriási... mindenki a tetejére akar jutni... Elveszted barátaid, összetörik a családi életed... elidegenednek saját gyermekeid... Csak előre... különben nincs önbecsülés és más sem becsül meg... Uj filozófia féligazságokból, csalóka jelszavakból... reggeltől estig bömböli rádió, televízió, hirdeti folyóirat, könyvek, újságok... Közben eldobod a legkézenfekvőbb, legősibb és legszükségesebb önbecsülést és szeretetet, amit a keresztény hit ajánl neked. E- zen némely keresztény táltos úgy akar segíteni, hogy a régi bibliai fogalmak és szavak, képek helyébe becsempészi a humanistákét. így a modern ember új nyelvén gondolják az igazi és helyes keresztény önbecsülést és szeretet utáni igényt kielégíteni. Mivel a- zonban a szellemtudományok igazolják, hogy a történelem folyamán már sok ilyesmi megesett, valószínűnek kell tartanunk, hogy a mai fázis sem végleges és újabb váltja fel. Tehát minden azt javallja, hogy őrizzük csak meg a régi kincset és neveljük helyes önbecsülésre az embereket a keresztény tanítás alapján és elégítsük a szeretet utáni vágyat a végtelen szeretettel és az igazi keresztényi szeretettel (Nézd, hogy szeretik egymást - mondogatták egykor a pogányok) és lélekbúvárrá, lélekelemzővé vagy klinikai lélekvizsgálóvá vedlett papjaink és apácáink saját életükön keresztül árasszák magukból ezt a szükséges önbecsülést és szeretetet. Hitter József ■A.Z Eulceirisztia, Hogyan adjunk hálát a szentáldozás után? A II- Vatikáni Zsinat által bevezetett liturgiái reform megengedi, hogy a szentáldozás után a pap a hívekkel e- gyütt nehány perces szünetet csendes hálaadásban töltsön el, mielőtt a közös hálaadó egyházi imát elmondaná. így már ezen a címen is felmerül a kérdés, milyen legyen hálaadásunk a szentáldozás után. Erre akkor tudunk legjobban megfelelni, ha előbb megfontoljuk, mi a jelentése és értelme a hálaadásnak, me-
