A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
41 felfogását vallják magukénak. A véghatározatokat megelőző vita és a hozzászólások közül feltűnést keltettek egyik neves teológusuk, az oxfordi John Maquarrie megjegyzései, a- ki - bár eszmei síkon nem ellensége a nők felszentelésének - nem tartja kivihetőnek, hogy egy ilyen 1900 éves múlttal rendelkező kérdésben egy a- kármilyen magasrangú egyházi főképviselet egyszerű többséggel döntsön. Szerinte egy ilyen természetű döntés mögött az egyház (papok és hívek) széles körökre terjedő konszenzusának és legalább egy kétharmad többségnek kellene állnia. és az ökumenikus törekvések? hol a nők felszentelését bevezették, jó és rossz tapasztalatokról vegyesen beszélnek. Az anglikán főpapokat az anglikán közösségekben fellépő feszültségen kívül intézkedésüknek az ö- kumenikus törekvésekre várható hatása aggasztja. Katolikusok és ortodoxok már a konferenciát megelőzően is elutasították a női papságot. Megfigyelőik a Lambeth-konferencián hasonló hangnemben nyilatkoztak. A katolikusoké, Msgr. Cahal Daly, az Írországi Ardagh megyés főpásztora, hozzászólásában hangsúlyozta a katolikus egyház álláspontjának megváltozhatatlanságát. Az ortodoxok megfigyelője Nagybritannia metropolitája, Athenagoras, pedig élesen bírálta a konferencia ide vonatkozó véghatározatát, mert újabb akadályt gördít az ortodoxia és az anglikán egyházak egysége elé. Az Osservatore Romano pedig a konferenciáról szóló cikkében azt a kérdést vetette fel: Tudatában vannak-e az anglikánok, milyen súlyos következményekkel járhat állás- foglalásuk? Az anglikánok azonban azt tartják, hogy hagyományaik közé tartozik — a hit és az istentiszteleti formák sokfélesége ellenére is — hogy egyházuk egységét megőrizzék, ökumenikus törekvéseiket is folytatni akarják. Gerlei József M I S E Ú T Jóinál járt erre, tisztelendő úr? Csak nem az öreg Vargánál? Maródi az öreg, de már tíz éve, ha nem több. Megszokta az ember, hogy mindig úgy lézeng, mint az őszi légy. I- zent magáért? Na akkor ő is érzi, hogy közelít hozzá az Isten hidege. És hogyan talált i- de? Mert errefelé minden emberfia eltéved, amint az út eltérül, ide a dombok alá... Látja, itt lakom én is özvegyen, egy szál magam. Éppen a faluba készülök, ha nem bánja, elkísérem egy darabon. Ilyenkor, télvíz idején nem jó erre járni, de jöjjön csak ki egyszer nyáron, meglátja, milyen gyönyörűséges kövér zöld itt minden. Csönd és békesség mindenfelé, körös-körül, amerre a szem ellát. Erre még szekér se jár. Autó, vontató meg egyáltalán. Én a beteg szivemmel már a faluban sem tudnék élni. Ha be köll mennem valamiért, menekülök vissza. Csak a templomba járok be, jó reggel, mert az itteni csönd után azt szeretem legjobban. A hétköznapi miséket, mikor csak az öregek potyadoznak, mint a kései gyümölcs. Korán megetetem ezt a pár kis csibémet, rázárom a házat s indulok a harmatos levegőben, a réten át. Nem adnám ezt az órát semmiért. Az
