A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

40 szolidaritás szükségességét hangsúlyoz­ta egyes emberek és egész népek, nem­zetek között. Eddigi értékszemléletün­ket kell átalakítani, ha bolygónkon az élet lehetőségeit meg kívánjuk őrizni. A Lambeth-konferencia oly mértékben tette magáévá megállapításait, hogy zá- rónyüatkozatában nemcsak az angliká­nok, hanem minden keresztény számá­ra melegen ajánlotta, hogy egy valóban fenyegető végpusztulás elkerülése érde­kében arra kell a jóakaratú emberek törekvésének irányulnia, hogy a fo­gyasztásra berendezett társadalom igé­nyein változtasson, a társadalmi prob­lémákat észrevegye és megoldásukon komolyan gondolkozzon, a technoló­gia lehetőségeinek végességével tisztá­ban legyen, a természetet felelősségtu­dattal használja, ne pazarolja el ener­giáinkat és a leszerelés szükségességé­ről meglegyen győződve. a nők felszentelése a az eddig felsoroltak megmu­tatták, milyen széles problémakörre terjedt ki a Lambeth-konferencia fi­gyelme, a legjobban mégis a nők szen­telésének a problémája foglalkoztatta a résztvevőket. 68-as összejövetelük óta négy rész-egyházuk (Hongkong, Kana­da, Ujzéland, U.S.A.) vezette be a nők pappá szentelését. Ez nemcsak heves vitákra vezetett a pártolók és ellenzők között, hanem az anglikánok ökumeni­kus törekvéseinek is ártott és egyház- szakadásra is vezetett. Az Egyesült Ál- lamokbam papok és hívek váltak ki az episzkopális egyház közösségéből és megalapítottákaz Északamerikai (nő­ket nem szentelő) Anglikán Egyházat. Ennek püspökeit a Canterbury érsek (a hivatalos anglikán egyház) eddig még nem ismerte el. A konferencia igazi angol pragma­tizmussal a sokféleséget nem tartja az egység megszüntetőjének. 316 szava­zattal 37 ellenében (több püspök nem volt jelen a szavazásnál és 17 tartózko­dott a szavazástól) visszautasítottak egy határozatot, amely utasította vol­na a nőket szentelő rész-egyházakat ar­ra, hogy az ellentétes véleményen lévő rész-egyházak nézetét tiszteletben tart­sák (és megfordítva). Kimondták, hogy nő püspökkészentelése csak a püspö­kök összességének előzetes konzultá­ciója után lehetséges. Visszautasították azt a javaslatot is, hogy a nők további szentelését csak egy öt éves várakozási idő letelte után folytassák. Az egybegyült anglikán főpapok többsége nem lát semmiféle teológiai akadályt az ilyen szentelésben. Ezért juthattak a fentebbi kompromisszu­mos megoldásokra. Az is lehetséges, hogy figyelmük inkább az anglikánok egységének megőrzésére irányult, mint a női szentelések vitatott pontjaira. Ajánlották, hogy a nőket szentelő és nem-szentelő közösségek maradjanak összeköttetésben (tárgyalások folyta­tása érdekében) egymással. Hasonló­képp ajánlották, hogy a felszentelt nő­ket engedjék papi hivatásuk gyakorlásá­hoz olyan közösségek is, akik ilyen szenteléseket nem folytatnak - ha en­nek a püspökök és hívek nincsenek el­lene. Azt is hangsúlyozák, hogy a nők által celebrált eucharisztikus liturgiá­nak ne legyen demonstrációs- vagy propaganda jellege. A közösségek hívei érezzék, hogy egy egyházhoz tartoz­nak, akár a többség, akár a kisebbség

Next

/
Thumbnails
Contents