A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
40 szolidaritás szükségességét hangsúlyozta egyes emberek és egész népek, nemzetek között. Eddigi értékszemléletünket kell átalakítani, ha bolygónkon az élet lehetőségeit meg kívánjuk őrizni. A Lambeth-konferencia oly mértékben tette magáévá megállapításait, hogy zá- rónyüatkozatában nemcsak az anglikánok, hanem minden keresztény számára melegen ajánlotta, hogy egy valóban fenyegető végpusztulás elkerülése érdekében arra kell a jóakaratú emberek törekvésének irányulnia, hogy a fogyasztásra berendezett társadalom igényein változtasson, a társadalmi problémákat észrevegye és megoldásukon komolyan gondolkozzon, a technológia lehetőségeinek végességével tisztában legyen, a természetet felelősségtudattal használja, ne pazarolja el energiáinkat és a leszerelés szükségességéről meglegyen győződve. a nők felszentelése a az eddig felsoroltak megmutatták, milyen széles problémakörre terjedt ki a Lambeth-konferencia figyelme, a legjobban mégis a nők szentelésének a problémája foglalkoztatta a résztvevőket. 68-as összejövetelük óta négy rész-egyházuk (Hongkong, Kanada, Ujzéland, U.S.A.) vezette be a nők pappá szentelését. Ez nemcsak heves vitákra vezetett a pártolók és ellenzők között, hanem az anglikánok ökumenikus törekvéseinek is ártott és egyház- szakadásra is vezetett. Az Egyesült Ál- lamokbam papok és hívek váltak ki az episzkopális egyház közösségéből és megalapítottákaz Északamerikai (nőket nem szentelő) Anglikán Egyházat. Ennek püspökeit a Canterbury érsek (a hivatalos anglikán egyház) eddig még nem ismerte el. A konferencia igazi angol pragmatizmussal a sokféleséget nem tartja az egység megszüntetőjének. 316 szavazattal 37 ellenében (több püspök nem volt jelen a szavazásnál és 17 tartózkodott a szavazástól) visszautasítottak egy határozatot, amely utasította volna a nőket szentelő rész-egyházakat arra, hogy az ellentétes véleményen lévő rész-egyházak nézetét tiszteletben tartsák (és megfordítva). Kimondták, hogy nő püspökkészentelése csak a püspökök összességének előzetes konzultációja után lehetséges. Visszautasították azt a javaslatot is, hogy a nők további szentelését csak egy öt éves várakozási idő letelte után folytassák. Az egybegyült anglikán főpapok többsége nem lát semmiféle teológiai akadályt az ilyen szentelésben. Ezért juthattak a fentebbi kompromisszumos megoldásokra. Az is lehetséges, hogy figyelmük inkább az anglikánok egységének megőrzésére irányult, mint a női szentelések vitatott pontjaira. Ajánlották, hogy a nőket szentelő és nem-szentelő közösségek maradjanak összeköttetésben (tárgyalások folytatása érdekében) egymással. Hasonlóképp ajánlották, hogy a felszentelt nőket engedjék papi hivatásuk gyakorlásához olyan közösségek is, akik ilyen szenteléseket nem folytatnak - ha ennek a püspökök és hívek nincsenek ellene. Azt is hangsúlyozák, hogy a nők által celebrált eucharisztikus liturgiának ne legyen demonstrációs- vagy propaganda jellege. A közösségek hívei érezzék, hogy egy egyházhoz tartoznak, akár a többség, akár a kisebbség
