A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
39 lúgosán lássuk, bizonyos loyalitással is tartozunk egymásnak. Hogy mik ennek határai, hogy erősödőben van-e vagy gyengülőben, azt mutatja tulajdonképpen minden egyes Lambeth- konferencia. problémák tömkelegé utolsó, 1968-as Lambeth- konferencián az anglikánok puszta fennmaradása volt a téten. A belső feszültség az anglikánok katolizáló és a pro- táns, szabad egyházak felé hajló irányzata közt oly erős volt, hogy az utóbbiaknak a különféle protestáns egyházakkal szándékolt uniója miatt az anglikanizmus szétesésétől lehetett tartani. Akkor az anglikán közösségek hangsú- lyozottabb egysége mellett döntöttek s ennek kialakítása érdekében egy 50 tagból álló Anglican Consultative Council (püspökök, papok, világiak közül választott tagokkal) felállítását határozták el. Összetartozásuk tudatát a különféle egyházakkal folytatott (katolikusokkal, ortodoxokkal) dialógusszerű konzultációk (szakemberek, teológusok vonalán) növelték ugyan, de a saját kebelükben nem találtak a legfőbb tekintély kérdésére megoldást és főként annak gyakorlási módjában nem tudtak megegyezni. Ez a tekintélykérdés rejtőzött idei tanácskozásaik főtémái (a papi hivatal, az anglikánoknak az ökumenikus mozgalomban vállalt szerepe, a nők szentelésének kérdése) mögött is. Az anglikán hitközösség angoltalanításának kérdése is a szokottnál erősebben felmerült. A jelenlévő püspökökből 72 volt angol, 115 amerikai, 150 pedig afrikai, ázsiai vagy dél-amerikai. A résztvevők először éltek az idei Lambeth- konferencia idején bizonyos vita communis jegyében s ez fokozta (szintén először) kollegialitásuk tudatát is. A társadalmi etika mai kérdései (emberi jogok, társadalmi igazságosság, környezetvédelem) is vitaülések anyagát képezték s az angol gazdasági szakértő, a katolikus Barbara Ward is a meghívott előadók közt szerepelt. A tudományos haladással szemben tanúsított mai bizalmatlanság konstatálása mellett a A Lambeth-konferencia megnyitása: koncelebrált eucharisztikus liturgiával
