A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

38

si kísérleteiben csak akadályozta volna. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a katolikus egyháznak a háború után elszenvedett veszteségei nemcsak elavult struktúrák voltak, hanem az egyháznak a jövő számára fontos és értékes struktúrái. Ami a magyar egyházat érte — függetlenül attól, hogy őt magát is bizonyos mértékben felelőssé tehetjük érte — nemcsak egy történelmileg szükségszerű ítélet végrehajtása volt, hanem azon túl egyházüldözés is — a szó valódi értelmében. A magyar egyház túlélte az üldözést, élete megy tovább — sőt, egy bizonyos mértékben fejlődik is. A jelen pillanat nehézsége, hogy még mindig nem alkotta meg azokat az irányvonalakat, melyek új körülményeinek megfelelnek és alkalmasak volnának arra, hogy életét gyümölcsözővé tegyék. (A zsinat irányelvei — ameny- nyiben általánosan átmentek a magyar egyház tudatába — nem elegek arra, hogy mint konkrét irányvonalak, megfelelő mértékben biztosítsák az egyház fejlődését, a papi békemozgalom pedig szerkezete és praxisa alapján nem alkalmas, hogy egységet teremtsen a papok között.)

A magyar egyház már egy negyedszázada ápolja az állam és egyház közötti egyetértés érzékeny palántáját — és végső fokon még mindig nem jutott túl ezen a stádiumon. Úgy látszik, mintha még mindig nem vette volna tudomásul: döntő feladata nem az, hogy a politikai hatalommal való kapcsolatára összpontosítson, hanem, hogy az egyház belső felépítéséhez találja meg a megfelelő formákat, helyreállítsa a teljesítőképes, eleven kapcsolatot az egyházi vezetőség, a papság és a világiak között, és hogy gyakorlatba vigye át az evangélium ember- és közösségformáló elveit.

A XI. Lambeth-konferencia után:-A-xiglikánok

mikor a világ anglikán püspökei minden tíz évben a Canterbury érsek vendégeiként Lambeth-konferenciára jönnek össze, inkább újabb próbáknak teszik ki az anglikán közösség egységét, semmint tanúságot adnak róla.

Idei háromhetes tanácskozásaikra is áll ez. A jelenség oka egyrészt az anglikán egyházfogalomban, másrészt a konferenciák természetében rejlik. Egyháziam (ekkléziológiai) szemszögből náluk a súlypont a püspökök alá

tartozó rész-egyházakra esik, Canterbury érsekének primátusa csak bizonyos tiszteletben elsőbbséget jelent.

A szervezetileg a Commonwealth mintájára a múlt században kialakult Lambeth-konferenciáknak nincs törvényhozó hatalmuk a tag-egyházak fölött. A konferenciák célja - minijeién prímásuk, Donald Coggan, egy sajtó- nyilatkozatában mondotta: Segédkezet nyújtani arra, hogy a magunk útját ne csak mint önálló egyház tartomány ok és püspökségek járjuk, hanem hogy vi-