A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
356 szoba — vajon gondol-e a misszionárius arra, hogy 40 kilométeres körzetben, ahol dúl a háború és mindenki fegyvert rejteget, ő az egyetlen nyugati ember, aki fegyverül csak Krisztus igéit használva él itt? Nem titokzatos és megrendítő e hivatásának hatalma, hogy rablók nem kívánják meg pénzeserszényéért, bosz- szú nem teríti le és tűz nem emészti fel a házát? A fogadóba mentek. Gyorsan ruhát cseréltek és a kínai szakács már hozta is — tea híján - a forró vizet. Rezső a szobán futtatta végig tekintetét: középen egy kínai stílusban festett Krisztuskép, két oldalán kínai feliratok. Fölötte a hívek ajándéka: egy 4 jellel megírt tisztelő nyilatkozat. A Krisztuskép alatt XII. Piusz, a láthatatlan és Örök Egyházfő alatt a látható és most uralkodó egyházfő. Alatta a püspök és még azalatt az egyéni, kedves és idementett régi élet élő emlékei: a hithírdető édesanyja és testvérbátyja. A forró víz fogy, mert meleg van. Páter Kuthy első kérdése: — Hívtak utolsó kenetre? A kísérő katekista nemet int. Most már nyugodtan lehet ülni. Első a kötelesség. Pihenni nem kötelesség. Ha beteghez hívják, nem számít, fáradt-e vagy nem. Nem fontos, hogy azon a helyen lövöldöznek-e, az sem fontos, hogy esetleg agyonlövik, akárcsak egy célttévesztett golyóval is. Kintről léptek hallatszanak. Felsorakoznak a hívek. Nincs idő beszélgetésre, ez is kötelesség, meg kell hallgatni mindegyiket. Egy kivénült, elkötöttlábú hitoktatónő panaszolja, hogy családja rosz- szul bánik vele, fiai hálátlanok és nem adnak még enni sem. A misszionárius előveszi a pénztárcáját és egy havi élelmezési költséget ad át. A következők — ez már nehezebb eset. Bonyolult, régi keletű história. A hithírdető, mikor idekerült, megtudta, hogy van egy darab földje, vagyis a misszióé, ahol más gazdálkodik a saját zsebére. A földet visszakövetelte. A gazdag kínai paraszt - amolyan gyengehitű, ami nem ritkaság az újkeresztények között - azzal felelt, hogy kivágatta a föld széléről a fákat és házába hordatta. A misszionárus visszakövetelte a fát. Nem történt semmi. Fenyegetőzött a japán katonaság közbelépésével. A ravasz kínai tudta, hogy nem fog egykönnyen ilyen eszközökhöz fordulni az, aki a szellem és lélek embere. Nem küldte be a fát. Most itt áll alázatosan és meggörnyedve. Tegnap falujára csaptak a japán szolgálatban álló kínai csapatok. Azon a címen, hogy fia összeköttetésben van a vörös guerillákkal, elhurcolták. Csend ereszkedett a szobára, mindenki tudja, hogy a fiú menthetetlen. Talán már holnap fejbelövik. Egy mentség van még, ha a misszionárius igazolványt ír, hogy a fiú nem volt kapcsolatban a vörösökkel. Honnan tudja ezt? Hogyan vállalhatja a felelősséget? Hogyan ne játsza el jóhírnevét? Lehet, hogy a fiú nem bűnös, de az is lehet, hogy igen. Páter Kuthy az emberre néz és halkan szíttal meg:- Azok után, amit te tettéi velem, nyugodt lelkiismerettel leírhatom-e,
