A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
555 közepén idősebb paraszt üldögélt, forróvizes korsóval a kezében. Tülköltek, kiabáltak, de megint le kellett állni. — Hát nem félsz, hogy átgázolunk rajtad? Az öreg, ritkaszakállas paraszt csodálkozva nézett a motorokra - se- hogysem értette, hogyan tudtak ilyen hamar elérni hozzá, mikor egy pillanattal előbb még alig látszottak, olyan messze voltak. Ám tudott illemet az ö- regúr és lassan föltápászkodva, angyali mosollyal kezdte a szokásos udvarias- sági formulát: Lelkiatyák, szomjasak vagytok, u- gye? Igyatok az enyémből. Ezt persze nem azért mondta, mintha lett volna nála víz. De így volt ez szokásban jó néhány ezer éve. Ez a mondat csak annyit jelentett, hogy: jó napot! Kacagni kellett az ügyes jeleneten, bosszankodni nem is volt érdemes. Minek magyarázni, hogy a motor gyors és ki kell térni, nem pedig derűsen nem létező vizet kínálni? A távolban feltünedeztek egy sárfal omló körvonalai. Megérkeztek Páter Kuthy központjába, Weishien-be. 61. Ű városka, helyesebben falu nevezetessége az, hogy 300 évvel előbb döntötte az árvíz. Az agyag- és sárházakat könnyen elmosta, a kőbefaragott díszkapukkal azonban nem bírt az áradat. A hordalék 3 méterrel töltötte föl a talajt, benne porrá lett ember és ház, a díszkapuk teteje azonban kiemelkedett a földből. Kicsit furcsa volt a halott múlt ilyen beszédes emlékei mellett haladni, de íme, máris az élet zajlott előttük. Át kellett menniük az épülő erőd előtt. A hatalmas, várszerő építkezés körül mint hangyaboly sürgött-forgott a munkások serege. Háromszáz ács és asztalos, tán még több kőműves, és azok kezeügyé- be sárt, téglát adogató napszámosok szaladgáltak össze-vissza. Az út mentén kocsisor állt; elejét igen, de végét látni nem lehetett. Az emberek között egy-egy kínai katona alakja tűnt föl. Csak ezek az emberek hangoskodtak. A nép némán és engedelmesen dolgozott. 62. Ö misszió döngölt fallal körülkerített telkének közepén állt a templom. Amolyan szegényes, falusi templom. Kínai munkások állították i- de, szerény fizetés mellett, primitív tudásukkal. Bent nem ívelte át boltív a falakat; nyers gerendák mellett látszott a cseréptető. És mégis központja volt ez a hely a vidéknek; a szentély képviselte a kinyilatkoztatást, az Evangéliumot, a Jóhírt, a Megváltást és a közöttük lakó Istent. A misszionárius lakása egy keskeny kínai épület: közepén a tökéletesen kínai ízléssel berendezett, vidéki szegényeknek való fogadó, ahol a hit- hirdető fogadja híveit. Balra akkora vendégszoba, hogy elfér benne egy ágy és egy kis asztal. Jobbra ugyanilyen szoba, azzal a különbséggel, hogy egy szekrény is áll benne. Itt lakik a hithír- dető. Magányának és imáinak, gondjainak és szüntelen harcának tanúja ez a
