A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
353 sabb poszton, kamerlengói minőségben is bőven kamatoztatja két pápaválasztáson (I. és II. János Pál). Ma még túl korai befejező évek lenne mindent elmondani épp legutolsó éveiről. Nem is lehet még kellő perspektívába állítani ezeket az eseményeket. Annyit mindenestre megállapíthatunk, hogy nehéz évek voltak. A pápával (VI. Pál) szemben tanúsított magatartásában több volt, mint hivatalos alárendeltség. Őszintén szerette, megértette a Szentatyát, és cselekvés- módja indítékaival is teljesen tisztában volt. Ezért tartotta egyes esetekben eltúlzottnak a sajtó kemény bírálatát. A francia lapok esetében ezt kiigazítani is igyekezett a szerkesztőségeknek küldött levelek által. VI. Pál uralkodásának legutolsó idejében talán el is hidegült kettejük között a jóviszony. Mindig távol igyekezett tartani a Szentatyát az olasz belpolitikába való keveredés túlzásaitól. Ez nagyjából sikerült is neki, de ez a belpolitika a Szentatya szemében egyre fenyegetőbb fordulatokat vett. Nem mehetett mindig szó nélkül el mellette, mert a temporális (az állam-) hatalom, amelynek függetlensége és autonómiája mellett ő is eleinte kitartott, tulajdonképpen a kommunizmus előretörését és egy heves antiklerikális hangulatot hozott magával. Ezt nem lehetett szó nélkül hagyni. Ezek között a megváltozott körülmények között a bíboros már nem bizonyult a régi, megbízható tanácsadónak. Akkor jött I. János Pál, aki gyors fuvalomként futott át a Vatikán egén. A bíboroson látszott már ekkor, hogy kimerült, ő, aki maga volt a megtestesült diszkréció, most többek előtt nyíltan hangoztatta: Na most megint kezdhetünk mindent elölről... És, mint kamerlengó, nekikezdett az újabb pápaválasztás levezetésének. Milyenek voltak kapcsolatai az új pápával? Nehéz találgatni, de biztosra állíthatjuk, hogy az a szoros együttműködés, ami közte és a francia barát VI. Pál között fennállott — legalábbis a pápa legeredményesebb és legtermékenyebb éveiben — az új pápával, aki lengyel volt, nem tudott megvalósulni, n. János Pálnak nem lett bizalmas tanácsadója. Szemrehányóan emlegette egyeseknek, hogy az új pápa még mexikói útjáról sem számolt be neki részletesen. Az érezhető volt, hogy a Vatikán történelmében új lapra fordítottak... A francia egyház, a- melynek tekintélyére oly sokat adott, hogy magatartása olykor Rómában tartózkodó honfitársai érzékenységét is sértette, kétségtelenül veszített régi ázsióNÉHÁNY ÉVSZÁM 1905. okt. 11. Jean Villot születése Saint A- mant Tallende-on (Puy de Dome) 1930. ápr. 19. pappászentelése 1934-39 tanár Clermont-Ferrand (Puy-de- Dome) nagyszemináriumában 1939 morális tanár Lyon-ban 1942 a Katolikus Fakultás vicerektora (Lyon) 1950-1960 a francia püspökkari konferencia titkára 1954. okt. 12. püspökké szentelik 1959. dec. 17. segédpüspök Gerlier bíboros mellett, akinek utódja lesz 1965. jan. 14. Lyon érseke 1962 titkár helyettes a zsinaton 1967. ápr. 8. Rómába hívják a Papi Kongregáció élére 1969. máj. 2. Államtitkár. Előbb VI. Pál, aztán I. János Pál és II. János Pál pápák alatt 1970. okt. 16. kamerlengóvá nevezik ki 1979. márc. 9-e éjjelén meghalt
