A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

352

nyilatkozat közzétételére. Az egyenesség és a hűség embereként sohasem voltak lelkiismereti problémái a tradícionaliz- mussal. Ösztönszerűen mindig távoltart- totta magát tőlük. Annyira, hogy később, államtitkár korában, amikor mindenben a pápa nézeteit tette magáévá, az egyetlen nézet- és vélemény-eltérés a Lefebwe ügyben volt közöttük. A bíboros hamar megsejtette a párbeszéd csapdáit, amelyet pedig Msgr. Lefebvre nagy hangon követelt a pápától. S azt is előre látta, mennyire a maga előnyére fogja Écone püspöke annak a magánkihallgatásnak a tényét is kihasználni, amelyet a szokásos protokoll megkerülésével Cast el Gandolfó ban erőszakolt ki a Szentatyától. De minden ó- vatossága hiábavalónak bizonyult a pápánál, aki jóhiszeműségében azt remélte, hogy a tékozló fiú kér nála bebocsátást Villot bíboros az audienciával.

Amikor Lyonban előbb az érsek segédpüspöke volt, aztán meg két é- vig utódlási joggal felruházott várományosa, mindenkit meglepett végtelen egyszerűsége. Főként, mert egy nagystílű, pompakedvelő prelátus örökébe lépett. A hívek nem is voltak kibákülve sohasem liturgiájának egyszerű külsőségeivel - a hagyományosan pompakedvelő Gerlier bíboros fényes szertartásai után.

Egy eset rávilágít a minden körülmények között hívei rendelkezésére álló főpap magatartására. Amikor a J.E.C. országos vezetőségével (akik között néhány Lyon-i is volt) összekülönbözött Msgr. Veuillot, az akkori párizsi érsek (politikai kérdésekben elfoglalt álláspontjaik miatt), páran a vezetők közül egy este az egyik Lyon-i egyetemi lelkészt keresték fel, aki még aznap estére találkozást beszélt meg az érsek (Msgr. Villot) és a fiatalok között. A fiatalok vele töltötték az éjszaka nagy részét. Az idő nem számított nála, ha arról volt szó, hogy meg kell hallgatni és segiteni azokat, akik abban a veszélyben forognak, hogy az intézményes egyház szigora a fennálló keretek szélére sodorja őket.

Egyébként is, néhány kivételtől eltekintve, a megbékéltetés embere volt. Ez volt a holland katekizmus okozta felháborodás idején, és később is, a- mikor nézeteltérés támadt VI. Pál és a holland főpapok között a holland klérusnak a papi nősüléssel kapcsolatos álláspontja miatt.

De konciliáns egyénisége már előbb feltűnt, amikor Lyon-ban, mindenkit megelőzve, arra bátorította a volt munkás-papokat, hogy szervezetük feloszlatásába ne nyugodjanak bele, szerveződjenek újra. Ezt a tulajdonságát a legma