A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

348

zelni, hogy milyen. Fényesnek és egyszerűen méltóságosnak látom. Isteni ereje van nagy világossággal, de nyájas gyengédséggel árnyalva, hogy a helyzethez alkalmazkodjék. Nagy benyomást kelt.

Hallgatom szavait: "üdvözlégy, kegyelemmel teljes!” Érzem, hogy szeretetreméltó, és tiszteletet érzek iránta. Az angyal észreveszi Szűz Mária szívének mérhetetlen békéjét, tisztaságát és mintha már felfogná, hogy az Ige már közel van, azt mondja: ' Veled van az Ur.” Szünet. Nézi Szűz Máriát. Az mély benyomás hatása alatt van. Múlnak a percek, és Mária még nem tudja, mi történik. Az angyal időt ad neki, hogy reagálhasson. Azután hallom, amint mondja neki, hogy ne féljen, és hírül adja:”Gyermeket fogansz, fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni." Nézem a Szűz arcát, és ismét meghallgatom, ahogy az angyal leírja Jézus életútját: "Nagy lesz... a Magasságos Fia...Dávid trónja... uralkodni fog... országának nem lesz vége.” Csend. Szemlélem a Szűz arcát. Mérhetetlen nyugalommal szt mondja: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" Ismét az angyalra nézek, aki azt feleli: "A Szentlélek száll rád s a Magasságos ereje borít el árnyékával.” Észreveszem, hogy a környezet megtelt fénnyel. Az angyal folytatja és Erzsébetről beszél, majd ismét csend van. Figyelem a Szűz arcát. Szemén látszik, hogy magában feldolgozta a meghívást. Már beleegyezett, elfogadta a híradást, és az Isten jelenléte még inenzívebbsn tölti el, és szemébe néz, és azt mondja: "Az Ur szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” Csend. Végtelen misztérium. Egy pillanatra elképzelem a mindenség mérhetetlen nagyságát, a múltban, a jelenben és a jövőben élő emberi lények millióit. Az Atyaisten irgalmassága üdvözíteni akarja őket: ezt nem gondolom, de megérzem. Azután ismét a kis házban vagyok. Az angyal kezd visszavonulni. A környezetben egyre több láthatatlan fényt lehet érezni. Mária már várandós. Szemeiben a jövendő anyaság fénye ragyog. Jó ideig vele maradok, talán imám nagy része a- latt. Igyekszem megérezni közelségét és ha ez sikerül, társaságában maradok. Elmondom neki, hogy én hogyan érzem magam.

De mindezt teljesen belsőleg, szavak nélkül. Ismét csendben és vele kapcsolatban maradok. Végül befejezem a relaxációt, és elmondok egy ávét.

Ezt a szemlélődést most elemezni kell, mert az olvasó elolvasta, de a jelenlét elképzelésének munkáját én végeztem. Azonkívül az olvasó csak másodlagosan használta képzelőtehetségét, mint az olvasás következményét. Talán olvasta: "Csendben maradok", "Várok egy ideig”, de nem csinálta. A szándékom nem az volt, hogy most szemlélődjön, hanem hogy megtanulja, amit tenni kell, és ezért meg kell magyaráznom, hogy mit is csináltunk.

Először is meg lehet figyelni, hogy sok részletet adtam hozzá az evangéliumi szöveghez, de semmi meggondolást. Igyekeztem látni, érezni, hallgatni, megfigyelni, szemlélni. Az egész leírásban nincs egyetlen okoskodás sem, hanem részvétel, megérzés, elképzelés. Ez pedig az a tényező, amely által valóban jelenlévőnek érezhetem magam. A vizuális, auditív és tapintó képzelet által azzal jutok kapcsolatba, ami a belső síkon történt. Azt is észre lehet venni, a figyelem az anyagiakról a szellemi történésre ment át. Először láttam az utcát, a házat, a falakat, a konyhát, majd a személyeket, ruházatukat, mozdulataikat, szavaikat és tekintetüket észleltem, és azután a vizuálisabb és auditívebb kapcsolat által kezdtem elképzelni, hogy mit éreznek. Az anyagiak elképzelése fontos, hogy érezni tujunk, a megérzés pedig azért szükséges, hogy jelen lehessünk és részt vehessünk. A személyek megközelítése is hasonlóképpen a külsővel, anyagi síkon kezdődik, és végül jut el érzelmeikhez és élményeikhez. Ez a folyamat a puszta jelenlét kapcsolatát akarja előidézni, ami azonban már nem elképzelt, hanem reális és spirituális. Ha elsietem az egészet, épp ez nem fog megvalósulni.

Minthogy a szemlélődés e módjának i- gen nagy jelentőséget tulajdonítok, de tapasztaltam, hogy sokszor eredménytelen marad, harmadszor is megemlítem, hogy i- gen nagy belső nyugalom az előfeltétele. E- zért csak a teljes szilenciumban végzett lelki- gyakorlatok harmadik vagy negyedik napjá-