A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
347 hogy intuitív kapcsolatot érjünk el. Ez különösen a modern kultúrált embernek okoz nagy nehézséget. A képzelőtehetséggel szemben van bennünk egy bizonyos fokú visszautasítás, mert irreálisnak tartjuk. Ha ezzel az előítélettel meg tudunk birkózni, elsőrendű ima lesz az eredmény. Ez a szemlélődés abból áll, hogy elképzeljük az evangéliumi jelenetet úgy, mintha jelen lennénk és azt érezzük, amit az emberek éreztek az Ur Jézussal vagy Szűz Máriával szemben. Ily módon lehet az Úrral kapcsolatba kerülni. Lényeges, hogy a reflexió elmaradjon, és a részvétel, az együttérzés , a sorsmegosztás, a másokhoz való kapcsolódás egyszerűbb magatartása kerüljön előtérbe. Talán segítségünkre lehet egy részletes szemléltetés az eljárás magyarázatával. Vegyük például az angyali üdvözletét, Lk 1,26 -38: "A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: üdvözlégy kegyelemmel teljes! Veled van az Ur. Áldottabb vagy minden asszonynál.' E szavak hallatára Mária meghökkent és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal így folytatta: ’Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magassá- gos Fiának fogják hívni. Az Ur Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.' Mária megkérdezte az angyalt: 'Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?' Az angyal ezt válaszolta: 'A Szentlélek száll rád s a Magasságos borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten fiának fogják hívni. Lásd rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták. Mert istennél semmi sem lehetetlen.' Mária így válaszolt: 'Az Ur szolgálója vagyok, teljesedjenek be hát rajtam szavaid.’, Erre az angyal eltávozott.” Hogy jobban megértsük mondanivalóját, talán legjobb, ha másodszor is elolvassuk. Ezalatt már szemünk előtt látjuk elvonulni az eseményeket. Mikor az eseménnyel már tisztában vagyunk, üljünk le imádkozáshoz, és még nagyobb béke elérése céjából végezzünk alapos relaxációt. Ha tetszik — mint ahogy említettük —, elkezdhetjük keresztvetéssel és a Miatyánkkal. Nem győzöm ismételni, hogy ez az ima lényegében a szív békéjétől függ, a- nélkül eredménytelen. Azután kezdjük elképzelni az esemény helyi körülményeit. Lássuk képzeletben a Szűz Mária háza előtti utcát. A kornak megfelelő falunak, vagy talán csak településnek az utcája. Látjuk az út köveit, érezzük a nap melegét, a száraz levegőt. A Szűz szüleinek háza alacsony és fehérre meszelt. Elképzelem, hogy kopott, szegényes ajtón át lépek be. Bent kellemes, lelkiséggel telt légkört érzek. Nézem a kis díszítésekkel falusiasán vakolt falakat. A szoba földes. Elképzelem a konyhát néhány fazékkal, agyagkorsóval és tányérral. Hátrafelé az ajtón át látom az udvart és egy kis kertet. Elidőzöm a ház elképzelésénél. Azután a Szűzre összpontosítom figyelmemet. Öltözete egyszerű, de egész a- lakja ifjúságot, derűt és békét sugároz. Szemlélem egy ideig, megfigyelem mozdulatait. Elképzelem, hogy főz, más házi munkát végez, vagy imádkozik. Figyelem az arcát. Keresem tekintetét. Az idő múlik, de vele maradok. Nem sietek, hiszen szeretnék vele érintkezésbe kerülni. Hosszasan igyekszem elképzelni. Lassan úgy érzem, hogy jelen vagyok, hogy látom. Vagy legalább érzem jelenlétét anélkül, hogy látni tudnám. Talán tisztelet, csodálat ébred fel bennem, nem szeretném megzavarni, vagy talán mindjárt kicsinek és méltatlannak érzem magam. Mély tisztelettel és szeretettel szemlélem tovább. Azután elképzelem, hogy körültekint, mintha valakit keresne. Érzi, hogy valaki jelen van, de még nem tudja megállapítani, hogy hol. Majd az angyal alakot ölt, és ő felismeri. Nézem az angyalt. Próbálom elkép
