A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

345 suka Lélekben: Abba, Atyám...” ☆ ☆ ☆ Az ember titok - maga a titok - nemcsak azért, mert Isten megfoghatatlan teljességére nyitott (capax infiniti), hanem mivel Is­ten a saját titkának ’’kifejezésévé’ tette, amikor Jézusban, testet öl­tött Fiában, kinyilatkoztatta magát. ☆ ☆ ☆ Karl Rahner szerint az ember Isten ’’jele”, ’’képlete”; ez áll az Istenemberre, a tökéletes emberre, de másodlagos értelemben minden emberre, hiszen végső soron mindnyájan azért létezünk, mert az Is­tenembernek léteznie kellett az Atya örök terve szerint. JÁLICS FERENC TAWULvJUMK IMADKOZMI 7. Lélekben imádni A keresztény írók azt, amiről az előző fejezetben kezdtünk beszélni, belső össze- szedettségnek vagy egyszerű imának nevez­ték. Lényege: szerető tekintet az Istenre. A "tekintettel", azaz szemlélődéssel azt akar­ták kifejezni, hogy az értelem tevékenységé­ből áll, vagy legalábbis fontos szerepe van benne az értelemnek, jóllehet nem gondol­kodás. Az imamód meghatározása továbbá azt is mondja, hogy szeretetaktus. Mint a- hogy az egyszerű ima az Atya, Jézus Krisz­tus és a Szent Szűz iránti mély szeretettel van tele. A szív melegével szemlél. Az ember szerethet egy tárgyat, egy személyt, vagy többet, esetleg sokat is. De ez az ima magá­ba foglalja a mindent átkaroló szeretetet, az életet, az Istent. Ezért van az, hogy akik az Egyház két­ezer éves történelme folyamán az Isten or­szágának fejlődését lényegesen előmozdítot­ták, ilyen egyszerű imát gyakoroltak, Szent Páltól kezdve Don Boscóig és XXIII. János­ig­A keresztény hagyomány is ismer mély hallgatásra vivő imamódokat. A következők­ben ezekből sorolunk fel hármat. 1. Az első mód a természettel való kap­csolat. A természetnek igen nagy ereje van arra, hogy belső magányba vezessen és u- gyanakkor Istenhez emeljen. Menjünk ki a szabad levegőre, sétáljunk egy parkban vagy erdőben, üljünk le egy pa­tak partjára, nézzünk egy tóra vagy a síkság látóhatárára, keressünk dombvidéket, men­jünk fel a magas hegyekbe, vagy tartózkod­junk a sivatagban. Mikor a természet ölén vagyunk, nem kell sietni. Maradjunk nyu­godtan, és keressük vele a kapcsolatot. Cso­dáljuk meg egy virág szépségét, vagy figyel­jük meg egy kavics színét. Igyekezzünk megérezni az ég mérhetetlenségét, este a csil­lagok dimenzióját. Merüljünk el egy ideig egy fa vagy egy kis bogár csodálatában. Számtalan gyönyörködtető dolog van a ter­mészetben. Érzékeljük a virágok és a föld illatát. Figyeljük meg a színek játékát. Próbáljuk megérezni a természetet. Nem kell gondolkodni. Igyekezzünk észre­venni és megérezni. Vegyük fel vele a kap­csolatot. Azt lehetne kérdezni: hogyan? Kezdjünk el tapasztalatot szerezni a termé­szetről és azután megérezni, hogy mi is ré­sze vagyunk. Próbáljuk megérezni a mérete­ket. Képzeljük el egy falevél sejtmillióinak kicsinységét és ugyanakkor az égbolt mérhe­tetlen nagyságát. Hagyjuk, hogy a köztük fennálló ellentétek és harmóniájuk belénk

Next

/
Thumbnails
Contents