A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
SS tori kérdést sorolt fel, melyeket mint prímás mielőbb rendezni szeretne. Ezek: a világi hívek erősebb bevonása az egyház életének alakításába; a templomi hitoktatás ügyének megnyugtató szabályozása; a lelkipásztori szolgálat korszerűsítése illetve a papi utánpótlás biztosítása; és végül a lelkipásztori helyzet szakszerű felmérése. A társadalmi szerep, mely az egyház számára nyitva áll, nagyon szűk keretek között mozog s "a keresztények részvétele a szocializmus építésében" címszó alá vonható. Arról szó sincs, hogy az államvezetés önálló szerepet juttatna az egyháznak a közélet alakításában. Sőt, a fejlődés természetes irányának veszik, hogy a vallás és az egyház egyre jobban a társadalmi élet peremére szorul, a vallásos emberek pedig egyre inkább az ennek megfelelő néprétegekből: az idősebbekből, az alacsonyabb iskolai végzettségűekből, a falun élőkből toborzódnak. Jelentős változás azonban a magyar hatóságok magatartásában, hogy hivatalosan is elfogadták az álláspontot, mely szerint a vallás eltüntetése nem adminisztratív eszközökkel történik, hanem történelmi fejlődés eredménye lesz. Hitélet és evangél izáció Az egyház létének sarkalatos pontja elsősorban nem a társadalomban vállalt szerepe, hanem a hitélet. Vizsgáljuk most meg ennek helyzetét. Az országban jelenleg összesen kb. 4200 templomban, kápolnában és e- gyéb istentiszteleti helyen tartanak szentmisét. A vasárnapi miselátogatottság a szokásos tényezőkön kívül Magyarországon elsősorban a helyi adottságok függvénye: mennyire jár hátrányos következményekkel az illető helységben a templom- bajárás. Párttagoknak, pedagógusoknak hivatalosan is, a vezető beosztásban lévőknek gyakorlatilag tilos ez. Aki vallásos életével kitűnik, az "elmaradott" ideológiai magatartása miatt nem számíthat vezető beosztásra. A vasárnapi miselátogatás országosan mintegy 20%-ra tehető; egy budapesti számvétel 1970-ben 10%-ot mutatott ki. Vallásos falvakban nem ritka a 80 vagy ennél magasabb százalékos misehallgatás sem. A hívek ma sokkal nagyobb százalékban járulnak a szentmise alatt szentáldozáshoz, mint régen és az áldozások száma emelkedőben van. Az isten- tisztelet általánosan a nép nyelvén történik, a hívek aktívan bekapcsolódnak, főleg szívesen énekelnek. A magyar egyház gazdag népi énektárral rendelkezik. Mivel azonban ima- és énekeskönyvekben nagy hiány van, ezen sok plébánián úgy segítenek, hogy az énekeket kivetítik a templomban elhelyezett vetítővászonra. A vallásgyakorlat terén megkülönböztetett helyet kap a keresztség, a templomi házasságkötés és az egyházi temetés. Az állam nem sajnál semmi fáradságot, hogy ezeknél az ember életében oly jelentős eseményeknél az egyházi szertartásokat társadalmi ünnepségekkel helyettesítse. Egy 1971-ből származó országos egyházi felmérés alapján az említett évben a házasságkötések 40-50, a kereszteléseknek 5-15, a temetéseknek 2-13 százalékát végezték társadalmi szertartás formájában. (A kisebb vagy nagyobb százalék abból adódik, hogy a katoli
