A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-07-01 / 7. szám

330

Mindez a vallásos élet fennmaradásáról tanúskodik. A jövő' mindebből nem látszik kecsegtetőnek. A hívők teljesen el vannak mindentől zárva. Hitük nem táplálkozhat sem a szentségekből, sem a klérus élő szavából. Az ifjú nemzedéknek nincs módja arra, hogy a hitbe belenőjjön. És az sem

Kipke Tamás

EGY TALÁLKOZÓ

VÁLTOZÁSOK. Öt év alatt az iskola is változott. Átépítve néhány tanterem, újrafestve a folyosók, lebetonozva az udvar, ú- jonnan vásárolt szertári felszerelések, stúdióberendezések. Változások a tanári karban. Uj igazgató. A többiek: néhányan megújultak, szárnyakat kaptak, mások észrevehetően öregedtek. Egy-két fiatal, új arc, másokat hiába keresel, elmentek, meghaltak.

AZ ÉRKEZŐK. Saját autóval, feleséggel-menyasszonnyal, gyerekek fotóival; diploma, vagy egyetemi felvétel hírével; egyenruhában - egyik pap, másik katona; akad, aki egyedül érkezik, gyalog, változatlanul görnyedt testtartással, zsebredugott kézzel.

A TALÁLKOZÁS. Kitörő öröm, majd a "mihez is kezdjünk egymással" kínos csendje. Lassan oldódik a zavar, újra rendeződnek a régi erővonalak mentén, akik akkor is összetartoztak. Vacsoránál közös élmények kerülnek elő — befejezett múlt időben. Néhányan nem jutnak túl a koccintga- táson, nótázáson, véndiák-nosztalgiákon. A feleségek-menyasszonyok a kívülállók tétova mosolyával hallgatnak.

Egy-két kis csoportnak van csak mondanivalója egymás számára. Láthatóan barátok, nemcsak egykori osztálytársak. Az elszakadás utánról is akadnak közös élmények, s ami a fontosabb: közös feladatok. Rokon gondolatok és eszmények.

BESZÁMOLÓ. "Osztályfőnöki óra", mindenki elmondja, ezúttal az egész közösség előtt, dióhéjban, mi történt vele. Honvalószínű, hogy a rendszer a közeljövőben valamelyest is liberalizálódhatna ezen a téren. Még kommunista vonalon is a teljes megmerevedés felé haladnak. A Sztálin-szobor még ott áll Tirana főterén, a kínaiakkal is szakítottak, a szovjetet meg egyenesen azzal vádolják, hogy kedvez a vallásnak.

nan hová jutott, mit ért el? Változások a hivatásban és a családi állapotban. Megelégedett, kiegyensúlyozott, elvétve kesernyés megnyilatkozások. A beszámolók jobbára az elért eredmények köré sűrűsödnek.

SZÉTVÁLÓ UTAK. Matematikus, e- gyetemi tanársegéd, orvostanhallgató, könyvkötő, pap, pincér, műegyetemista, ü- zemmérnök, újságíró, mozdonyvezető, leendő filozófus. Van-e valami, ami közös bennük, a kis baráti körön túl mindnyájukban - a ferences gimnázium egykori diákjaiban? Valami, ami fontosabb és erősebb kapocs, mint a közös élmények halványuló emléke?

MISE. A délelőtti nap fátyolfoltjai a kápolna fehér falán. Erős kontúrú arcélek. Elmélyült vagy szórakozottan kalandozó pillantások, mozdulatlan vagy a közös imára mozduló ajkak. Egy-két arcon a hazatérés ö- röme és zavara: azóta nem volt templomban. Más karbafont kézzel a falnak dőlve kibámul az ablakon:ő mindezt meghaladta már.

UTRAVALÓ. Az evangélium olvasása után beszéd helyett csak egyetlen gondolat. Az osztályfőnök: "Nemrég tizenöt éves é- rettségi találkozó volt itt nálunk. Mindenki elmondta, hogyan él, mire vitte, mit csinál. Végül megszólalt az egyikük: fiúk, szépen eldicsekedtünk egymásnak. De egy fontos kérdés fel sem merült: ki maradt keresztény?"

SZANASZÉT. Oszlik a társaság. Címek és telefonszámok íródnak a noteszokba, ígéretek, kézfogások, ölelések. Ki-ki beül az autójába, karonfogja a feleségét, vagy zsebredugott kézzel, behúzott nyakkal elindul. Vissza a katedrához, munkapadja, íróasztala mellé. A kora őszi langyos alkonyaiban útközben mindenki eltűnődik talán, mennyire fontos az az egy kérdés.