A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
329 tíz évvel ezelőtt a vallás mindenfajta gyakorlatát betiltották. A párt elismeri, hogy a vallásos intézmények betiltása még nem szüntette meg a hitet. Ahogy sokat ismételt szólamuk mondja: A hit törzsét már kivágtuk, még gyökereit kell kitépni. A militáns párttagokat figyelmeztetik, hogy ne gondolják azt, hogy a vallási kérdés Albániában egyszersmindenkor- ra elintéződött. Főként, ahol az ateizmus veszít lendületéből, ott ütik fel fejüket újból a régi jelenségek. Egy másik jelmondatuk figyelmeztet is erre: A legveszedelmesebb ellenfél az, akiről megfeledkezünk. A párt szerint különösen veszélyes, hogy a hit, melynek tilosak megnyilvánulásai, álcázott formákban újra jelentkezik. A bezárt templomok azt eredményezik, hogy a hívek lakásuk egy részét alakítják kápolnává. A hivatalos napilap (Zeri i Poppullit, A Nép Szava) nagy szenzációvá dagasztotta egy katolikus pap (Dom Mikeli) esetét, aki Shkoder városban templommá alakította magánlakását (1975. márc. 23.). De hozzáteszi: el is érte a nép haragja, amely az ilyen ügynököknek kijár. Sok helyen még miséket mondatnak a papokkal. Másutt - pap híján - a hívek maguk vezetik le a közös szertartásokat. Sok család titokban tovább gyakorolja a vallást. Az élelmiszer üzletekben észrevehetően nagyobb a forgalom a keresztény és muzulmán ünnepek előtt (karácsony, húsvét, bai- zam, stb.). Még meggyőződéses kommunista családokban is megkeresztelik vagy körülmetélik az újszülöttet. A védőszentek napját családi névnapnak álcázva ünnepük meg. Olykor az állami munkaszünet alkalmával is egyházi ünnepet ülnek otthonukban (pl. május el sején). A vallásos eredetű nevek használatának tilalmát sokan úgy kerülik meg, hogy laikus néven jelentik be gyerekeiket az állami hivatalban, de otthon keresztényt vagy muzulmánt használnak. Mások tovább merészkednek. Lehza városka iskolájában a tanítók meglepetve fedeztek fel egy gyermeket, aki betéve tudta az imákat. A haláleset mindig jó alkalom a hitbeli meggyőződés kimutatására. A búcsúztatók valóságos tanító beszédek a lélek halhatatlanságáról. A halál évfordulóin rendezett családi lakomákon közösen szoktak imádkozni a halott lelkiüdvéért. Vallásos tárgyakat (imakönyv, feszület, rózsafűzér, ikonok) féltékenyen őriznek és mentenek meg a pusztulástól. A vallásos buzgóságnak ezek a megnyilatkozásai persze vidékenként változnak. Shkoder városka pl. a katolicizmus központjának számít ma is. A háború előtt sok vallásos intézmény (ferences kolostor, jezsuita rendház, stb.) volt itt. Nem véletlen, hogy épp itt nyitottak ateista múzeumot, amely azonban inkább pap-ellenes fényképek gyűjteménye és azt igyekszik szemléltetni, hogy a különféle vallások klérusa miként szűrte össze a levet a második világháború alatt az albán nép ellenségeivel. Az ortodoxok vallási élete különösen élénk Korcsa városkában. Itt régebben is példás volt a buzgóság. Valamikor ortodox püspöki székhely volt. A vallásos élet pezsgését elősegítették egy helyi szeminárium tanári kara, no meg kispapjai is. A papnevelde is ortodox volt.
