A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
328 sággal szakítani akartak s a bürokratizmus csökevényeivel. A programot a főtitkár, Enver Hodja egy nagy beszéddel bezárt mecset és templom Tirana főterén indította be. A hadseregben akkor eltörölték a rangokat, az iskolákban és egyetemen bevezették a kétkézi munkát és a katonai előképzőt. Az átképzésen átment diákok — kis irányítás segítségével - egyhangúan követelik minden mecset és templom bezárását (főként felsősök és egyetemisták). Pár hónapon belül minden, a vallás céljait szolgáló épületet be is csuknak (2100 ilyen van az országban). Sokat le is rombolnak, másokat meg átalakítanak mozgóképszínházak, tornatermek vagy raktárak céljaira. Egyeseket megtartanak műemléknek, de ezek sincsenek nyitva, mert a párt attól tart, hogy a látogató turisták álarcában csak a hívek fogják ezeket felkeresni. Albánia ettől kezdve a világ legelső ateista államának tartja magát. Az országból csak két vallással kapcsolatos híradás szivárog ki ezekben az években. Az egyik egy katolikus pap (Dom Shtjefan Kürti) kivégzése,akit Lushnja börtönében azért végeznek ki, mert rájöttek, hogy a börtönben, ahol különféle koholt vádak címén tartották fogva, egy gyermeket keresztelt. A másik az albán ortodoxok érsekének a halálhíre, aki Tirana-ban börtönbüntetését töltve hunyt el (1973,74). A 76 decemberében életbelépett új alkotmány már törvényen kívüli állapotba helyez minden vallást, az a- teizmust propagálja és megtilt minden vallásos tevékenységet vagy propagandát (37. és 55. cikkelyek). Mindebből mégsem következik, hogy minden vallásos élet megszűnt volna Albániában. A pátsajtóban időnként megjelenő panaszok arra mutatnak, hogy mégsem tűnt el minden vallás az albánokból s a sorok között arra is következtethetünk, hogyan élnek a keresztények és muzulmánok, mióta
