A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
324 ma is csökken. Egyetlen egyházmegyében sincs összesített kimutatás keresztelésekről és házasságkötésekről. Mindenütt csak megközelítő becslések, de ezek is visszaeső irányzatot mutatnak. A nép nagy átlaga, a középső életkorban lévő nemzedék nem sok újat kaphat hite és meggyőződése erősítésére az egyháztól. A lehetőségek sincsenek meg erre. Együtt menetelnek a párttal, de csak azért, hogy feltűnést ne keltsen viselkedésük. Már régen nyakig vannak a szocializmussal s lerí róluk az érdektelenség. Az elkereszténytelenedés veszélyét azonban nem kell lekicsinyelnünk. A vallástalan nevelés, melyben az ifjúság az óvodától az egyetemig részesül, nem megy el nyomtalanul felettük. Egy szlovák kisváros 9 osztályos népiskolájának tanítója meséli pl., hogy az Ateista Klub foglalkozik azokkal a gyerekekkel is, a- kik hitoktatásra járnak. Az egyház maga is tisztában van egy radikális elkeresz- ténytelenítés veszélyével. A főpapok, a papság és a szülők azonban nem látják a lehetőségeket, amelyekkel ezt megelőzhetnék. A fiatalabb apák és anyák már maguk is ateista pedagógusok keze alatt nőttek fel. Sokan közülük csak nagyon felületes hitbeli ismerettel rendelkeznek s nincs módjukban, hogy gyermekeik vallási nevelésével otthon foglalkozzanak. Sok fiatal anya panaszkodik papoknak arról, hogy nincs módjukban a hiányzó vallásoktatást pótolni gyermekeik számára. Még azok a gyerekek is, akik hittanra járnak, a korszerű szemléltető eszközök és könyvek hiánya következtében vallási alultápláltságban szenvednek. Elképesztő, hogy kérdőivek kitöltésének ügyes alkalmazásával mennyit rombol az iskola a fiatalok vallásos érzelemvilágán, milyen körmönfont erőszakot követnek el a gyermeki pszichén, hogy meg tudják törni a fiatalok karakterét. Az igazi veszély ott van az ilyen vallástalan nevelésben, hogy a lét nagy kérdéseinek a keresésétől idegenítik el a fiatal lelket, de ugyanakkor megoldást nem adva egy pótolhatatlan űrt is keltenek benne. Az ifjúságban nincs többé semmiféle meggyőződés. Vonalasak, de csak addig, ameddig jólfelfogott érdekük kívánja. A párt önmagát csapja be, ha azzal áltatja magát, hogy náluk nincs ifjúsági probléma egyáltalán. A foglalkozási ágakban tapasztalható nemtörődömség céltalan fiatalok és olykor szabotázs, az elburjánzó fiatalkori bűnözés az ellenkezőjét bizonyítják. Ezek a fiatalok mindenfajta vallási kötődéstől mentesek, de ugyanakkor mégis meggyőződéses materialisták vagy ateisták sem lesznek belőlük. Az az új ember, aki a szocialista nevelés egén előrevetíti árnyékát csak egy elmaterializált, elszekularizált, mindentől kiüresített ember. Ez az embertípus minden után kapkod majd, ami lélektelen létének valami érdekességet nyújt. Ennek az irányzatnak ellensúlyozására szinte semmi lehetősége nincs az egyháznak. Valósággal érthetetlen, hogy mindennek ellenére a mai ifjúság mégis nyitott bizonyos vallási kérdések felé. A fiatal papok, akik megértik az ifjúságot, nagyon keresettek. Fel is használják őket, de repítik is sokszor beosztásukból anélkül, hogy püspökök vagy káptalani helynökök egy szóval is tiltakozná
