A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
33 mételten figyelembe vette. Míg a püspöki aula meglehetősen kiesik a pasztorációs életből, s a püspöknek külön erőfeszítést kell tennie, ha nem akarja, hogy palotája és aulikus környezete elszigetelje a közvetlen eseményektől, a lelkipásztorkodásban dolgozó papok társadalmi környezetük változásának hatásait napról-napra megélik. Azt kell tapasztalnak, hogy mint pap és lelkipásztor, egyre kevésbé lehetnek ott jelen, ahol híveik élete zajlik. A háború utáni társadalmi változások következménye érezhető a papság soraiban is. Azok, akiknek papi élete és egyénisége abban az időben alakult még ki, amikor a papi pálya az anyagi jólét mellett társadalmi rangot is jelentett, az egyházpolitikai harcokat hozó új körülmények között többé-kevésbé megfélemlítve, sokszor megsérülve, megtörve, rezignáltan vették tudomásul az új adottságokat. Akik viszont már az új körülmények között vállalkoztak a papi pályára, sokkal több magátólértetődéssel tudtak beilleszkedni az új körülmények közé. Helyzetüket bizonnyal megkönnyítette az is, hogy a politikai vezetés az új rendszer neveltjeinek tekinti őket s nem egy letűnt korszak hagyatékának. A fiatalabb papok elvárásai közelebb állnak a napi realitásokhoz, magatartásuk sokkal felszabadultabb, a hatóságokkal szemben bátrabb. Kivételek természetesen itt is vannak — mint mindenütt - de ez a jelenség általában a magyar papság megújhodásának fontos ténye. Sajnos, a fiatal papi korosztályok nem olyan népesek, mint az idősebbek (az aktív papság 54%-a 50 év fölött van, ezek között is minden második 60 év fölött), s ezért a fiatal papi nemzedék nem kapja meg a belső egyházi közvéleményben a megfelelő értékelést. Valamivel 3000 fölött van azoknak a papoknak a száma, akik aktív munkát végeznek. Ezekből mintegy 300-350 olyan szerzetespap, akiket a szerzetesrendek működésének betiltása után az egyházmegyék alkalmazhattak lelkipásztori munkára. Komoly gondot okoz azonban az egyházmegyék vezetőinek a papság kiöregedése és létszámának csökkenése. Az ország hat szemináriumában tanuló 250-300 teológusból évente csak mintegy 40 újmisést szentelnek. Ezzel szemben évente 90-en felül van az elhalálozások száma és átlag 13 pap válik ki a papi munkából. Vagyis évente mintegy 60-70-nel csökken a lelkipásztorok száma. Eddig csak úgy sikerült a lelkipásztori szolgálatot lényeges csökkentés nélkül fenntartani, hogy nyugdíjasokat reaktiváltak, csökkentették a kápláni helyek betöltését és a hatóságok hallgatólagos tudomásulvételével bevonták a papi működési engedéllyel nem rendelkező volt szerzeteseket is a pásztó rációba. Egyre jobbam közeledik azonban az az időpont, amikor vagy csökkenteni kell a szorosan vett plébániai pasztorációs munkát, vagy bővíteni a szerzetesek működési lehetőségét. Ez utóbbi egyelőre még az ún. "meg nem oldott kérdések" között szerepel. A szerzetesrendek munkalehetőségének kibővítése állandó témája a Szentszék és a magyar kormány megbízottai között évente kétszer rutinszerűen
