A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
312 tunk. Már régóta keresek egy becsületszóra- való házmesternőt. Maga lesz az. A földszinten a mosókonyha melletti 3 szobás lakást kiadom magának ingyen. Cserében rendben tartja majd s mosókonyhát meg a lépcsőházat. A többi házmesternői teendőt külön fogom fizetni. Az összes lakónak megmondom, hogy lehetőleg magával végeztessék a vasalást meg a ruhát er égetést. A va- salnivalót lehozhatja a lakásába. így, mialatt dolgozik, nem is kell a csecsemőt egyedül hagyni. Az ingyen lakás, a házmesternői kereset, a privát munka a lakóknál hoz majd magának annyit, hogy fittyet hányhat a Miska keresetáe. Csak arra vigyázzon, hogy jól eldugdossa a saját pénzét, nehogy az is a Miska borába süllyedjen. Na most jöjjön, nézzük meg a lakást. Lementek a földszintre. A mosókonyha mellett tágas, szép szobák. A bejárati ajtó a kertre nyílt. A gyerekek akármikor kimehetnek majd a friss levegőre játszani és nem kell őket az utcán rohanó autóktól félteni. Benn a lakásban központi fűtés, u- tólérhetetlennek látszó álom... Márta szíve boldog, nagy dobbanással dobbant. Valami gyönyörűt szeretett volna mondani Müllernének, de nyelve az ínyéhez tapadt. Csak egy halk, pici köszönésféle surrant ki az ajkán, de a szempilláin beszédes hálakönny csillogott. Már az új lakásban laktak, mikor megszületett a negyedik gyerek: Rózsika. Nem hasonlított sem apjára, sem anyjára, de Márta megboldogult édesanyjára. Ugyanolyan égszínkék szeme volt. Épp ezért lett Márta kedvence. Ezzel vége is lenne a történetnek, csak még azt szeretném elmondani, hogy és mint alakult a helyzet 20 év múlva. A részeges Miskát korán sírba döntötte az alkohol. Csak egy fakereszt jelezte a temetőben, hogy élt és meghalt. A legidősebb fiú, Lajcsi, apjára ütött: iszákos lett, korán megnősült, nem törődött az anyjával. A nagyobbik lányka, Magdus, pincérnőnek ment és hamarosan elzüllött. Gyuszi, a kalandos természetű fiú, Itáliában felcsapott tengerésznek. Behajózta a világot. Csak karácsonyra küldött egy-egy képeslapot. Csupán a negyedik gyermek, Rózsika, maradt az anyja mellett. Márta már nem dolgozhatott házmesternői állásában. Dagadt lábai, fájós hátgerince gátolták a mozgásban. Rózsika bankhivatalnoknöként jól keresett. A fizetését mindig hazahozta anyjának. Hálából, mert anyja munkájával iskoláztatta. Szabad idejében takarított, főzött, hogy beteg anyját kímélje. Egy napon, amikor behozta a meleg levest az anyjának, ránevetett és azt kérdezte: — Anyus, miért vágsz olyan átszellemült képet, mintha imádkoznál?- Csak úgy elgondolkoztam - mondta Márta. De azt már nem vabtta be, hogy mire gondolt. Mert az forgott a fejében, hogy épp 20 évvel ezelőtt akarta ő megölni születendő gyermekét. Ha akkor megtette volna, most ki ápolná? Ki törődne vele? Nem lenne, aki bearanyozza élete utolsó napjait... Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: E gy este vacsora után hárman beszélgettek a parkban az apátsági é- pület előtti lócákon. A kormányzó úr, a lőcsfalvi pap és az erdész ispán. Az erdész ispán beszámolója visszavitte őket a múltba ^ tÖflcSZtPS vagy tíz esztendőt. Akkoriban Lfcío vett fel az erdész ispán a fűrésztelepre egy új munkást, egy legényt, a- ki pár hónapot börtönben csücsült lopás miatt. De mivel őszintén be
