A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
313 vallotta priuszát, felvételt nyert. Ez nem tetszett egy másik munkásnak, aki tudott a dologról és követelte, hogy az új legényt bocsássák el, mert ő nem hajlandó egy ’’börtöntöltelékkel” együtt dolgozni. De nem az új munkaerő ment, hanem maga Orosz Jóska, a régi munkás. Mert kiderült, hogy Orosz Jóska állandóan dézsmálja a fűrésztelep deszka-állományát, de az ispán szemet húnyt, mert a Jóska gyerek i- gen jó munkaerő volt. De most betelt a pohár. A lőcsfalvi pap és a kormányzó emlékezetébe visszajött a mondás: ’’kutyából nem lesz szalonna” és a szójáték, mely később gyakran szerepelt: ” kutyából nem lesz jó szalonna”, no meg a kormányzó úr gyakori érdeklődése egy darabig az Oláh Bandi, az új munkás felől: — Nos, Ispán testvér, hát aztán milyen szalonna lett a kutyából? ■ ■ ■ Az erdész ispán beszámolója nagyjából így folyt le. Az apátság kihirdette a kisbíró útján, hogy új munkaerőkre van szükség a fűrésztelepen, mert a padári uradalomban nagy gabonaraktárt építenek, amihez sok léc és deszka ’’szükségeltetik” — ahogy a kisbíró megfogalmazta. Orosz Jóska is jelentkezett. Fel is vették és munkába is állott. Az első fizetéskor, ami kéthetenkint szokott történni, Orosz Jóska azt mondta az ispán úrnak: — Ispán úr kérem, az én fizetésembül fogjon vissza mostantul, amíg nem szólok, minden alkalommal 50 koronát. — No, de miért Orosz úr? Mit csináljak a pénzével? — Hát csak tarcsa, hogy el ne kőccsem, meg hogy a feleségem ne tuggyon rúla. Oszt majd a végin egyszerre felveszem annak idején, így folyt ez hónapokig, már egy éve is elmúlt annak - folytatta az ispán beszámolóját. — Hallja, Orosz úr, már nagyon felszaporodott a pénze. Van nálam talán 700 korona is. Felvehetné kamatjával együtt, mert az van rá... — Nem, ispán úr, nem veszem fel, de úgy vélem, hogy a jövő fizetéstül mán ne tartson vissza semmit, mert befejeztem a törlesztést. — Hogy-hogy a törlesztést? — csodálkozik az ispán. Orosz uram nagy zavarban volt, nem is tudta, hogy fejezze ki magát, mert úgy érezte, hogy az ispán úr már egészen elfeledte a ’’múltat”. — Mer hát én tartozom a fűrésztelepnek, ha jól emlékszem, tán éppeg ennyivel, hát most mán letörlesztettem a tartozást, oszt így most mán jobban érzem magam. Hirtelen az én fejemben is tisztaság támadt, — mondta az is
