A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
311 hogy a szegényekhez is éppen úgy eljusson a karácsony csillogása, mint a gazdagokhoz. A Jótékony Hölgyek egyhangúan megszavazták az aranyszalagot. Ezek után Márta szomorúan távozott. Fogalma sem volt arról, hogy mit jelent az a lélektani szempont, amelyről a Jótékony Hölgyek tárgyaltak. Előtte csak az volt világos, hogy ha az Anya- és Csecsemővédő Liga sem segítene anyagi helyzetén, akkor mégis csak kénytelen lesz kioltani a születendő gyermek életét. A Liga irodájában kedvesen mosolygó titkárnő fogadta. Minden nehézség nélkül bejegyezte Mártát a segélyezendők közé. Biztosította, hogy a csecsemő fog kapni ingyen babakelengyét, kölcsön gyermekkocsit. Születése után ingyen ellenőrzik egészségét a csecsemőgondozó intézetben. Márta félénken megjegyezte, hogy a legnagyobb nehézség akkor kezdődik majd, ha hazaviszi a csecsemőt. Hogy juthatna élelmiszer utalványokhoz és lakbér segélyhez? A titkárnő felírt egy címet és megjegyezte, ennek a szervezetnek nincs központja a városban, de nyújtsa be kérvényét írásban, akkor majd kap kitöltendő kérdőívet, amelyen fel kell tüntetnie, mi a férje foglalkozása, mennyit keres, stb. Márta nem szólt, csak nagyot nyelt. Arra gondolt, ha a Hölgyek Társulatánál személyes beszélgetéssel nem bírta kiharcolni a segélyt, mert részeges férjének jól fizetett állása van, hogyan bizonyíthatná nehéz helyzetét egy postán küldött kérdőívvel? Márpedig mit ér az, ha a csecsemőnek lesz ingyen kelengyéje, szép babakocsija és otthon, a fűiét len lakásban, tüdőgyulladást kap vagy megfagy. És hova fogja állítani a babakocsit és hogy is képzelhette, hogy mások megérthetik a nyomorát? Hogy magyarázza meg egy kérdőíven, hogy Miska már hétfőn beül a kocsmába, egész héten hitelre iszik, aztán amikor szombaton kezében van a hetibér, törleszti régi adósságait és feleségének csak annyi jut keresetéből, hogy tejet és kenyeret vehet a gyerekeknek. És a többi élelmiszer? És a ruha? És a tüzelő? Már nem is akarnak neki hitelezni. Ha senki sem segít, majd ő segít magán. A negyedik gyerek már nem fog megszületni! Tehát cselekedni kell! Most, a- míg nem késő! Mert azt mondják,hogy minél később történik a magzatelhajtás, annál veszélyesebb. Erélyesen bement a legközelebbi telefon fülkébe. Felhívta az orvost, aki már tudott az esetleges magzatelhajtás tervéről. A napot és az órát kellett csak kitűzni.- Kedden délután, 4-kor. Igenis. Kö- nöm! - ismételte a telefonba és mikor letette a kagylót, hirtelen mintha rémület vett volna erőt rajta. Mintha valamit elhibázott volna. Nem akarta érezni ezt a rémületet.- A családomért teszem. A már meglévő gyermekeimért teszem - ismételgette magában. így bíztatta magát. De az az iszonyodás még sem szűnt meg.. Akkor Márta meggyorsította lépteit az utcán és hogy semmire se gondolhasson, folyton azt ismételgette magában:- Kedden délután négykor. Kedden délután négykor... Közelgett a végzetes nap. Hétfőn reggel Márta Müllerékhez ment, hogy segítsen a nagytakarításban. A Müllerné jól szokott fizetni és rendszerint gyümölcsöt vagy kalácsot is ajándékoz a gyerekek részére. Az i- lyesmi éppen jól is jönne holnapra, amikor ő orvoshoz megy és a gyerekeket kénytelen lesz a szomszédasszonyra bízni. Márta a szőnyegeket porolta. Valahányszor erélyesen rávert a szőnyegre, az ü- tések ritmusára a szíve ezt kalapálta: Holnap - négykor. - Holnap - négykor... Egyszerre csak a karja elerőtlenedett és ernyedten lehanyatlott. A poroló kiesett a kezéből. Müllerné észrevette és odasietett.- Rosszul van, Mártuska? - kérdezte. Márta tagadóan rázta a fejét. Aztán ráborult Müllerné vállára és kitört belőle a zokogás. Müllerné bevezette Mártát a lakásba és leültette.- Valami nagy baj van Mártuska? - kérdezte és szeméből annyi jóságos melegség sugárzott, hogy Márta szíve megnyílt, elpanaszolta gondját, baját, nyomasztó titkát.- Volna egy jó ötletem! - mondta bátorítóan Müllerné. - Mindent megoldhaI
