A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
310 cső, nagy lakás... Megtarthatom a gyereket. Nagy felszabadulást érzett. A Jótékony Hölgyek Társulata - ismáelgette magában. Még a név is milyen szép... Lyukas talpú cipője boldogan kopogta végig a városháza folyosóját. Az utolsóelőtti ajtónál megállt. Kihallatszó élénk hangok jelezték, hogy ott bent valóban hölgyek gyűléseznek.- Én mindig készen veszem a ruhámat. Olcsóbb, mint a szabónőnél csináltatott ruha.- Na hallod, hogy tehetsz ilyet?! - botránkozott egy másik női hang. - A szabónő méretre szabja és az sokkal jobban áll, mint a készen vett vacak. Én mindig az alakomra csináltatom.- És ha a szabónő elfuserálja? Márta megállapította magában, hogy a teremben bizonyára valami szabászati értekezlet folyik. Ez nem lehet a Jótékony Hölgyek gyűlése. De itt benn megtudakolhatná, hol vannak a Jótékony Hölgyek. Félénken bekopogott és még félénkenbben megkérdezte:- Kérem szépen, hol lehet megtalálni a Jótékony Hölgyek Társulatát?- Mink vagyunk - felelte önérzetesen az asztalfőn tekintélyeskedő elnöknő. Márta előadta a helyzetét, csak azt hallgatta el, hogy másállapotban van, mert hátha nem kapja meg a segélyt és akkor ú- gyis kénytelen lesz kioltani a születendő gyermek életét. Tehát csak azt panaszolta, milyen nyomorban él 3 gyermekével, a részeges férje mellett, a szűk, egészségtelen kis lakásban.- Mi a férje foglalkozása? - tudakolta az elnöknő.- Villanyszerelő.- Akkor nem segíthetjük, hiszen a férje jól keres. A villanyszerelő kap annyi fizetést, hogy eltarthatja a családját.- De elissza a pénzt, - sopánkodott Márta - nem jut a gyermekeim kellő táplálására. Az elnöknő a szavába vágott:- Alkoholistákat nem segítünk. A mi pénztárunk az igazi nyomorgók részére van fenntartva. Márta nem tudhatta, hogy minden Jótékony Hölgy a táskájában őrzi a saját szegényeinek a listáját és mindegyik elsősorban a saját pártfogoltját akarja segélyben részesíteni. Épp ezért, a Jótékony Hölgyek szigorúan őrködtek a pénztár tartalma fölött, hogy minél bőségesebben lehessen belőle meríteni saját pártfogó ltjaik részére akkor is, ha a másik szegénynek nem volt spórolt pénze a takarékpénztárban. A Jótékony Hölgyek (elvből? vagy tapintatból?) nem firtatták a banktitkokat. Ellenben nagyon gyanús szemmel nézték az ismeretlen, új szegényeket, akiknek esetleges segélyezése lecsökkentheti a pénztárban lévő összeget, ami természetesen a saját szegények rovására menne. Nem, Márta ezt nem tudhatta, csak észrevette, hogy nem nyerte meg a hölgyek jóindulatát és segélyre, úgy látszik, nincs kilátás. Tehát kénytelen lesz kioltani a születendő gyermek életét. Ettől a gondolattól oly hevesen kezdett kalapálni a szíve, hogy mégis csak kibökte:- Kérem, én gyermeket várok. A negyedik gyerek...- Ja úgy! - szólalt meg szemrehányó hangon az elnöknő. - Akkor maga nem is tartozik a mi hatáskörünkbe. Forduljon az Anya- és Csecsemővédő Ligához. Azoknak a kötelességük, hogy segítsenek magán. Vagy talán azt gondolja, hogy két segélyző szervezetből fog egyszerre pénzt kiszívni? Téved. Elmehet. Különben is nagyon sürgős megtárgyalandó ügyeink vannak. Márta alázatosan elköszönt és elment. Miután betette maga után az ajtót, megállt ott egy pillanatra, mert szeretett a becsukott ajtók mögött kicsit fülelni és most kíváncsi is volt: mi lehet az a sürgősen tárgyalandó téma, amelynek &dekében olyan hirtelen kiadták az útját. Az elnöklő hangját hallotta:- Itt van az ideje, hölgyeim, hogy megtárgyaljuk a karácsonyi csomag kiosztást. A fő probléma az, hogy az ajándékcsomagokat közönséges spárgával vagy csillogó aranyszalaggal kössük-e át? A spárga természetesen olcsóbb, de azt proponálom, hogy vegyünk aranyszalagot, mert egyszer egy évben van karácsony és lélektani szempontból fontos,
