A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
304 zatával kell Istent dicsérnie, amit születésekor Istentől kapott. Azaz: e- gészen önmagunknak kell lennünk. Nem mások utánzásában, másolásában áll az életszentség, hanem önmagunk maradéktalan kiteljesedésében, az önmagunkhoz való maradéktalan hűségben. Vagy ahogy egy régi rabbi fejezte ki még az ókorban: az utolsó ítéleten nem azt fogják tőlünk számon kérni, hogy miért nem lettünk Ábrahámok, Mózesek vagy egy a próféták közül. E- gyesegyedül azt kérdezik csak majd: miért nem voltál egészen önmagad életed folyamán? © Nem szégyenled magadat, hogy a majomtól származtál? Ma bevett tételnek számít az evolúció. Senki sem ütközik meg rajta, ha a majmokat mondják az emberiség őseinek. De bezzeg hányán rejtegetik, szépítgetik, mentegetik közeli rokonságukat, főleg ha alacsony sorsból sikerült nekik egy kicsit fölemelkedni a társadalmi ranglétrán. Pedig nem az a szégyen, honnan jött az ember. Mindnyájan "alacsony" sorban kezdtük, lentről jöttünk. A császárok is, a királyok is, a nagy diktátorok is. Nagyobb szégyen az, ha valaki lesüly- lyed, visszaesik a mélybe. Az ember e- redete a "mélyben", az alacsony sorban van. Történetileg és fejlődéstani szempontból nézve is. Évezredek, tízezer évek kellettek ahhoz, míg az emberiség a műveltség mai fokára jutott. A vallások, a kinyilatkoztatás, az evangélium sokakat a szentség, az erkölcsi i- deálok igen magas fokára juttattak már el. S ha mégis, ilyen szédületesen felfelé ívelő múlt után visszaesnénk a durvaság, barbárság, gyűlölet, erkölcstelenség, hazugság, árulás, stb. alacsony- ságába: ez volna az igazi szégyen, a nagy botrány, az igazi folt emberségünkön. ® A mai kor nem igen, vagy alig ismeri a szent dolgok tiszteletét. Nem egyszer tapasztaltam már itt Japánban katekizmusoktatáskor: azok, akikben semmi nyoma sincs ennek a tiszteletnek, alig jutnak el a keresztségig. Akiben azonban megvan a titok, a szent dolgok iránti érzék, rendesen célbajut. Talán éppen a szellemi elitből hiányzik ez az "érzék", ez a tisztelet. Soknak mindegy, csillag vagy rovar. Isten vagy tánc, a szív világa vagy a nemi vágyak: egyforma közömbösséggel, talán bla- zírtsággal tud beszélni róluk. A fiatalok is nem egyszer nem tesznek különbséget a szent és profán között: éppolyan mosdatlan szájjal tréfálkoznak nőkről, vallásról, erkölcsökről. Istenről, mintha mindig cirkuszban lennének. A Szentírásban van egy különös kifejezés: "tisztátalan ajak". Azt akarja ezzel mondani a Biblia, hogy tiszta szívvel, tiszta kézzel, tiszta "ajakkal" kell a szent dolgokról beszélni, hozzájuk nyúlni. Mit is gondolnának az o- lyan emberről, aki pl. konyhakést tenne a vendég elé, hogy azzal egyék? Pedig a konyhakés biztos jól vágna. Más kést szoktunk használni a munkánkhoz (az ételek elkészítésekor, faragáshoz, stb.) és mást evéshez. Ismét mással operálnak a kórházakban. S ott is minden műtét után (sőt alatta is gyakran) megmossák és fertőtlenítik a szerszámokat.
