A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
31 A megnyesett fa újra kizöldül (Succi- OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO sa virescit). Lékai László, a negyedszázados interregnum után kineve- PROBLÉMÁK és MEGOLDÁSOK zett esztergomi érsek és magyar prímás püspöki jelmondatával szimbolikusan a OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO magyar katolicizmus háború utáni veszteségeire utal — melyek új élet előzményeivé válhatnak. A magyar katolikus egyház háború utáni életének elemzése végső összegezésében igazolja a bizakodó főpásztori jelmondatot. Ugyanakkor azt is világosan mutatja, hogy az emberi közösséget, társadalmi intézményt is jelentő magyar egyház megnyesése és belső életenergiái miatt új életre gerjedése legalább egy pontban más módon történik, mint a csupán biológiai törvényeknek alárendelt, megmetszett fa esetében. Az egyház élete — a kegyelem munkálkodását feltételezve — az adott körülményekben megnyilvánuló kihívás felismerése és életalakító megválaszolása által fejlődik. Nem törvényszerűségek vagy tradíció által meghatározott sémákban, hanem a többé-kevésbé szabad egyéni, személyes döntések útján. A magyar egyház számára a háború utáni történelmi kihívás rendkíAndrás Imre Zsugorodva megújulni? vül nagy volt, megválaszolása pedig a belső egyetértés gyengesége miatt csak nagyon nehezen haladt előre. A II. világháború utáni politikai események teljesen új életfeltételek közé állították a magyar egyházat. A vallási alapelvek közéleti érvényesítését hivatalosan elutasító új kormányzat az egyház politikai loyalitását hosszú évekig bebörtönzésekkel, adminisztratív intézkedésekkel, később pedig a Szentszékkel folytatott megállapodások és megegyezések útján biztosította. Az egyház számára a nagyobb változást azonban nem az új egyházpolitikai konstelláció hozta, hamem a- zoknak a körülményeknek megváltozása, melyben a hívek éltek s amelyben a szorosan vett hitéleti tevékenység mellett a társadalmi és kultúrális életbe is beágyazott lelkipásztorkodás történt. Az eddigi események nem jogosítanak fel annak a kérdésnek végleges megválaszolására, mennyiben használt és mennyiben ártott a magyar egyháznak a két merőben ellentétes egyházpolitikai magatartás: a hatalomra került kommunista kormányzattal való éles szembenállás, melyet főleg Mindszenty bíboros neve fémjelez - és a teljes kooperáció az új hatalommal, mint amit főleg a papi békemozgalomnál tapasztalhattunk. Úgy látszik azonban, hogy ez a központinak látszó egyházpolitikai kérdés álprobléma az egyház helyzetét és jövőjét illetően. Egyik magatartás se tette tönkre az egyházat és egyik se mentette meg. A sínpályákat, melyen az egyház vonata a fellendülés vagy ha
