A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
292 Vagy 40-50 évvel ezelőtt a világ majdnem minden nyelvére lefordították a francia Plus Atya könyvét, Krisztus Testvéreinkben. Ha tehát valaki szereti embertársát, hajlandó segíteni rajta, érte áldozatot hozni, őt bajában vigasztalni, miért ne lehetne a legszebb imádság, hiszen: amit egynek a legkisebbek közül cselekedtetek, nekem cselek edtétek... Akár isztok, akár esztek, bármit is cselekedtek az Ő nevében, azt neki cselekedtétek... Minden öröm, ha megköszönöm Istennek, minden szomorúság, ha vele Hozzá menekülök, minden szenvedés, ha átölelem vele a keresztet — imádság lehet, ha egyetlen szót sem ejt ajkam. A régi népmisszionáriusok sokszor elmondták az öreg falusi ember történetét, aki egy órát is elüldögélt a templom csendjében; nem imádkozott az ima szokványos értelmezése szerint. Mikor a papja megkérdezte tőle, mit csinál olyan hosszú ideig a templomban, egyszerű volt a válasz: Ő néz engem, én meg nézem Ötét. Ennyi az e- gész. Vajon ez nem volt imádság? — Tehát úgy látszik, ahogy az Isten nem halt meg, az ima sem halt meg és nem igen fog eltűnni az emberiség életéből. Túléli az embert. Hitter József A megélt Jézus Szíve-tisztelet Wkik Jézus Szt. Szívének tiszteletét XjL csak felületesen ismerik, csodálkozni fognak az újabbkori pápák nyilatkozatain, kik, mint például XII. Pi- usz pápa a ’’Haurietis aquas” kezdetű enciklikájában e tiszteletet a keresztény vallásosság tökéletes megvalósulásának mondja, elődje, XI. Piusz pedig úgy beszél a Jézus Szíve tiszteletről, mint amelyik az egész keresztény vallás szintézise és a tökéletes életnek normája. Még inkább meg lesznek lepődve ezek azon az állításunkon, hogy egy így értelmezett Jézus Szíve tiszteletben a konszekráció, önmagunk odaszentelése a Szent Szívnek, nemcsak legszebb megnyilvánulása, hanem egyenesen ennek legteljesebb formája:benne, a konszekrációban valósul meg Jézus Szentséges Szívének megélt tisztelete. Ennek a csodálkozásnak más oka nem lehet mint az, hogy nincsenek helyes fogalmaik erről a konszekrációról, nem tudják, milyen az az igazi konszekráció, melyről itt beszélünk. Pedig a felelet egyszerű, megfelelhetünk két szóval: legyen az csakugyan önátadás és ez az önátadás legyen végrehajtva, vagyis olyan, amilyent az Ur Jézus gondol és akar is.
