A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
281 lásra fordítsák. A Szovjetunió vallási helyzetének kiértékelésénél nem akarták észrevenni, hogy az orosz ortodoxia a szovjet bel- és külpolitikai célokat egyszerűen azért támogatja, mert egyetért velük. Lat ül-Amerika esete Norman szemében az ’’újfajta imperializmus” tipikus esete, mely erre a földrészre a kereszténység leplébe burkolva akarja becsempészni a nyugati liberalizmust és marxizmust. - Dél-Afrika ’’apartheid” -je nem azt jelenti, hogy a feketék kisebb értékűek, mint a fehérek, hanem hogy egyszerűen ’’mások”. Az egyházak itt is a liberalizmus játszmáját támogatják, amikor többségi jogokat és gazdasági egyenlőséget hangoztatnak, s közben elfeledkeznek arról, hogy e- zeket a kereszténység 2000 éven át nem követelte, vagy nem is tűrte. Ha nem is mindenben osztják talán ma Norman meglátásait, abban sokan igazat adnak neki, hogy az egyházaknak ma többet kellene tanúságot tenniük a láthatatlan világról, és kevesebbet olyasmikről, amik úgyis csak sz szenvedést hoznak az emberiségre. ©wa®™ iitii Széli Margit A SO-BABA Ilyenkor már fürdeni is lehet a tengerben — így tájékoztattak. Úszni valóban minden nap lehetett a városban, a hirtelen támadt záporban. így szó szerint térdig gázolva mentünk át a Piazza Risorgimentón, hogy az ősi vatikáni falak mellett kúszva beérjünk a Múzeumba. A következő vasárnapon azonban ragyogó napsütés volt. Betettem a fürdőruhát a szatyorba — ha már eddig elhoztam, legalább lásson tengert — éa kimentem Ostiába. Sokan voltak kinn délután. A tengerparton gyermekek játszottak, pancsoltak, kagylót szedtek. Az anyák állandóan kiabáltak: Dolfó, Rita, Beppe, hol vagytok? Én meg csak nézem a szürkés-párás végtelen vizet, szívom magamba sós-langyos illatát, fürödni azonban merészség lett volna. Egy pillantás és fordul a széljárás, furcsa süvöltő hang fut át a vizen. Először valami madarat keresek, sehol semmi, a tenger hangja. — Ez a "bambola di sale"! Halljátok? — mondja Donna Lena gyermekeinek. Már előbb is figyeltem a család beszédjét, így ragad a legjobban a nép nyelve az emberre. — Bocsánat. Mi az a "bambola di sale"? — szólítom meg merészen. — Hát a só- baba! Persze, maga i- degen, még nem hallott róla. Régi történet, olyan népi mondaféle. Lassú, éneklő hangon, mintha gyermekeinek olvasna, elkezdett mesélni. A fiatal lány mindenáron látni a- karta a tengert. Hallotta, hogy hatalmas és mély, hogy nincsenek partjai. Nem értette. Egy napon elindult magányosan, hogy felkeressse a tengert. Sótól fehérlő, régen kiszikkadt tájon ban-
