A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
280 Norman professzort hidegen hagyta. Pedig egyik ellenfele, az anglikán Mon- tefiori püspök szerint, a professzor tán még azt is megértené, hogy Jézus a test igényeit még politikai eszközökkel is hajlandó lenne kielégítéshez segíteni, ha egész életében nem kényelmes kollégiumi refektóriumokban étkezett volna, hanem a legsötétebb Afrikának valami szegény vidékén — sértő megjegyzés, mert elhallgatja, hogy Norman tanári működését egész életében összekapcsolta diákjóléti aktivitással. A konzervatívabb oldalról is jövő kritikákat ellensúlyozta talán a baloldali liberális ’The Guardian” helyeslése: Valóban kérdéses Canterbury (anglikán) érsekének vezetésében, hogy miben különbözik valamely nemzetközi kérdésekkel foglalkozó Royal Society világi politológusainak felfogásától... Ahelyett, hogy püspökeink Normant cséplik — így a lap — jobban tennék, ha meghúznák a pontos határvonalat, amely őket a társadalmi reformerek laikus táborától csakugyan elválasztja. Auberon Waugh, az ismert katolikus író fia pedig a ”Spectator”-ban írt arról, hogy Norman sok olyan angol értelmiségi szájaíze szerint ír, akik az e- gyenlőség és a kollektivizmus hamis ábrándjaiba beleúnva, ma irányt változtattak és a jelennek egy realisztikusabb szemléleténél kötöttek ki: kon- zenvatívok lettek anélkül, hogy ez bármiben is elkötelezné őket politikailag. elpolitikaiasodás... Egyes vezető keresztények, egyháziak is, egy poütizálódási folyamat kelepcéjébe estek az elmúlt két évtized folyamán. S magát a hitet tették így politikummá. Inkább valami elszocializált erkölcsiséget képviselnek, mint hadakoznak az erkölcstelenség ellen. A valamikor csak a túlvilágba feledkezett keresztények ajkáról csak a faji megkülönböztetés, a kizsákmányolás elleni küzdelemről meg az emberi jogok védelméről hallani. S a vallás közben erejét és biztonságát veszítette ép erkölcsi kérdésekben. Irányelvek leszögezése helyett ma csak kis vallásos elgondolásokat fűznek ahhoz, amit mások pl. a túlnépesedés, a környezetvédelem vagy az atomenergia problémáiról mondanak. Valamikor a kereszténység meg volt győződve a minden emberi vállalkozáshoz fűződő gyengeségről és relativitásról. Ma az ember elképesztő lehetőségeivel vannak teli. Ma minden főpap, aki sem a politikához, sem a társadalmi struktúrák dinamikájához nem ért, a kereszténység politikai dimenzióit emlegeti. Politikai ideológusok erkölcsi nézeteit veszik át s egyenlőséget, pluralizmust vagy egyéni emberi jogokat kritikátlanul evangéliumi értékekként fogadnak el. Norman különös előszeretettel pé- cézi ki az Egyházak Ökumenikus Tanácsát. Az emberiség iránti rokonszenvük — mondja — keresztényi megértést alakított ki bennük olyan marxista mozgalmak felé, amelyek Ázsiában, Dél- Afrikában vagy Dél-Amerikában a fennálló társadalmi rendszerek megdöntésére törnek. A naív egyházi liberálisok évekig tartózkodtak attól, hogy az ökumenikus Tanács kommunista rezsimeket bíráljon. Eltűrte, hogy a humanitarista célokra adott adományokat orvosság- helyett fegyvervásár
