A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
261 cseréppoharat tett eléje.- Nincs nagyobb edény?- Van. Amiben az ételt adjuk.- Olyat tegyen ide. Sokat. Hatot. A társam mindjárt ideér. A cseréptálak mindegyike legalább fél liter vizet gőzölgött. Rezső kiitta mind a hat tálat. Mire a testvér odaérkezett, új vizet kellett készíteni. 57. lig érkeztek haza Sunte-ből, újra jó alkalom kínálkozott egy kirándulásra. A sunte-i lengyel misszionáriusok is motoron járták disztriktusaikat és egy kitűnő Harley Davidson motor dugattyúi bekoptak és a testvér a helyszínen nem végezhette el a javításokat. A beteg motor Tamingba került; a lakatos testvér értett a motorkerékpárhoz és minden más egyébhez, amit Kínában tudnia kell annak, aki a misz- szió munkájából kiveszi a részét. Az új dugattyúk elkészültek és a motor bejáratását a fiatalok végezték el. Rezső soha nem vezetett motort, de ide nem kellett hajtási engedély: a városban és a vidéken egyedül az utak járhatósága szabott előírásokat. Berúgták a motort, megmutatták, hogy ez a gáz, ez a sebességváltó, ez a fék — és már második sebességre szaladt az emeltyű, a motor indult és mennie kellett. Rezső eddig abban a tévedésben élt, hogy motort vezetni nehezebb, mint kerékpározni. Most meggyőződött róla, hogy sokkal könnyebb. Nem kell hajtani és erőlködni; ingyen és adakozó robbanással ragad tova a gép, csak nyugodtan játszani kell a fogantyúkkal, eggyé forrni a géppel és ösztönszerűen nyúlni fék, gáz és váltó után. Három nap alatt akár vizsgázhattak volna mindnyájan. Akkor történt, hogy a vidékre utazott páterek közül P. Kuthy bejött a városba valami bevásárlás végett. A tervvel hamarosan elkészültek. Papp Lali, azaz mostmár Páter Papp az atya mögé ül, Rezső mögöttük megy a Harley Davidsonnal. Weisien-ben, a misszionárius központjában töltenek néhány napot és kijárnak a kisebb kereszténységekbe kísérőnek. 58. két motor döcögve és csak lassan haladhatott a kis utcákon át. A nagy kerekű talicskák csikorogva és nehézkesen tértek ki az útból és a kétkerekű kocsik az előrefogott csacsival, ökörrel vagy öszvérrel nem voltak jó pajtásai a zúgó gépnek. A keleti kapun kiérve előttük állt egy szakasza a nagy útnak. P. Kuthy Dé-Ká-Vé motorja felbúgott és előre ugrott. Rezső ösztönösen emelte át a második sebesség fogantyúját a harmadikra. A négyütemű gép belemordult a tájba és vadul ugrott előre. Jó rohanás volt. A széles és hepehupás út, mint egy keskeny szalag futott feléjük; az áll alatt szíjjal átcsa- tolt trópusi kalap alá becsapott a légáramlat. Valami könnyű, diadalmas és lebegő érzés volt ez a nyolcvankilométeres sebesség: olyan nyugodtan lehetett ülni, mint egy széken és szinte álmos egykedvűséggel, ingyen rohanni, hogy
