A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
262 az árkok vonala, a görcsös telefonpóznák fekete szárai, mint valami széltől kergetett, elsuhanó puha semmiségek tűnjenek el. Rezső egyszerre éles rántást érzett; jobb lába lebillent. Anélkül, hogy a gondolkodás egy árnyalata is átsuhant volna agyán, levette a gázt és benyomta a fékeket. A javítás alatt álló motor lábtartó csavaija meglazult és belehasított a földbe. Az úton visszafelé éles hasítás látszott: végzetes lehetett volna ez a rántás. Ha jobban a földbehasít a lábtartó vagy egy téglában ellenállásra talál, már az árokban lenne. Az útjavító munkások közül néhány an odasompolyogtak; tágult szemekkel bámulták és csodálták a berregő masinát és jóleső, gúnyos nevetéssel nézték a nyugati ördögöt, aki fölsült. Rezső levette a lábtartót és berúgta a közben leállított motort. P. Kuthy már messze járt P. Pappal, az egyenes ú- ton a nyomuk sem látszott már. Be kell érni őket! Egyszerre eltűnt körülötte minden , csak az út keskeny szalagja rohant előtte. A gázt tövig befordította és most olyan vágtatás kezdődött, mintha a felhőkben járna. A motor hanga halk, de ideges zümmögésbe olvadt; az út hepehupáját érezni sem lehetett. Görcsösen fogta a kormányt, de ennek nem volt értelme. A motor tudta a dolgát, elnyúlt és belevágott az éles levegőbe. 59. ikor utolérte P. Kuthyékat, e- ló'ttük egy lovascsapat verte fel a port. Amint közel értek hozzájuk, le kellett lassítani, sőt a motorokat is le kellett állítani, mert a lovak kezdtek oldalt fordulni; orrlyukaik kitágultak, szemeik vadul fénylettek és tartani lehetett, hogy lovasaikkal az árkoknak ugranak. Az élen egy fiatal japán tiszt haladt két japán katonaorvos között. P. Kuthy ismerte.mind a hármat; az ő missziósterületéről jöttek, ahol ezekben a napokban szüntelenül csatároz- tak a guerillák ellen. Hogy a vidác elszaporodott gueril- láit eltüntessék, a japán hadvezetőség elrendelte egy vár építését, ahol majd állandó őrség vigyáz a vidék békéjére. A munkát elkezdték, pagodákat és kőházakat bontottak le, fákat vágattak ki; a falvaktól kocsit, lovat és embert követeltek. A guerillák megbüntették azokat, aki engedelmeskedtek a japán hatóságnak és megtámadták az építkezés kevés őrségét. Egy büntető expedíció indult ki a központból és az volt hazatérőben. A tisztek üdvözölték a misszionáriust. A csapat előttük haladt tova. Japán katonaság következett: fegyveresen, vezeték lovakkal, melyek hátán gépfegyverek csöve villant. Hátrább néhány összekötött mongol ló, hátukon átkötözött kezű fogoly gue- rillákkal. Még hátrább a japánoknak behódolt kínai katonaság poroszkált. Ezek voltak a vidék rémei. A sötétarcú fickók szeméből semmi jó nem nézett ki. Jórészük rabló volt még néhány hónappal előbb és semmit sem változtak, talán még kegyetlenebbek lettek. Jelszavuk volt, mikor a szegény kínai falvak lakói udvarias szép beszéddel fogadták
