A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
249 A megtört szívet, ugye, bennem sem veted meg? Ugye, még a nyomorultban is teremthet új szívet a Te mindent lebíró szereteted? Csak szánts, csak törj, csak hulljon a bánat könny... Csak járj mégis, bennem is körül... és cselekedj jót velük — velük is, akikany- nyira fájnak... Csak hasznára lehessek ügyeidnek, országodnak... Nekik, a bántóknak is... Csak hasznára legyek a világnak! Arató Jolán 4zmáé- éziátaÁ... Hosszú volt az éjszaka: végeláthatatlan. Elnémult a szívem és az ajkam. Nem tudtam Hozzád szólni, Istenem, csak egy kérdés kalapácsolta kínlódó lényemet: Miért? Miért hagytál el engem? Vártam mégis valami megoldást. A remény a rejtekhelyéről is súgta: Ö nem hagy el. Lehetetlen. Mégis úgy tűnt, hogy elhagyott. Leírni a kínt? Nincsenek rá szavak. Istennek adtam és Ö elfogadta. Megmondta: Hacsak a földbe esett gabonaszem el nem hal, egymaga marad; ha pedig elhal, sok termést hoz. Lefeslett a gabonaszemről az önmagát dédelgető burka és a sötétben, az Isten-talajból új élet csírázik. A termést még nem ismerem, de sejtése már bíztat: Ezért könyörgök: Bontsd ki bennem, U- ram az örök-szépet, amit belém rejtettél és ami Benned fennmarad. Viruljon és érjen valósággá az Istent hordozó, embert tápláló színtiszta szeretet drága gyümölcse! JÁLICS FERENC TAWULJUWk IMÁDkOZWI 6. Néma hallgatásba merülni 1. Isten lélek és lélekben kell imádni. Mi a felszínen élünk és gyakran menekülünk attól, hogy lelkünk szentélyébe lépjünk. Nem az a rossz, hogy a modern élet nagyon hajszolt, hiszen még az utcán is, vagy a legmozgalmasabb tevékenység közt is lehet a lélek szentélyében élni. A baj abba áll, hogy a modern élet nyugtalanságával akarjuk felületességünket igazolni.
