A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

245

szólván az összes többit magába foglalja és egyszerűen a legfőbb, a leglényegesebb és egyben a legnehezebb abban. Nyugodtan mondhatjuk, ez ennek a tiszteletnek a csúcsa, végkifejlete és tökéletes megvalósulása. És ez önmagunknak teljes odaadása, fenntartás nélküli odaszentelése az Ur legszentebb Szívének.

Ha ui. megnézzük a Jézus Szive tisztelet történetét Alacoque Szent Margit korától, azaz a XVII. század végétől, napjainkig, megállapíthatjuk, hogy a konszekráció — nevezzük ezentúl ezzel a latin eredetű szóval ezt az önátadást - egészen kimagasló, sajátos jelenség ebben a történetben. Először is kétségtelen - és ez roppantul aláhúzza jelentőségét, — hogy a konszekráció magától az Ur Jézustól ered s hogy ez az Ő határozott kívánsága. Szent Margit iratai erről félreérthetetlenül tanúskodnak. Maga XI. Pius pápa a ’’Miserentissimus Redemptor” kezdetű bullájában őrá hivatkozik, midőn a világ katolikusainak figyelmét erre a konszekrációra irányítja. ’’Hogy ezt a konszekrációt - írja a pápa - az isteni Megváltó kívánja az emberektől, nem annyira isteni jóságánál fogva mint inkább irántunk való szeretetből, erre nézve isteni Szívének szűz-tiszta tanítványát, Margit Máriát világosította fel, aki ezt lelkiatyjával, de la Colombiére Kolossal együtt először végezte el és gyakorolta.” Ez az első konszekráció, melyre XI. Piusz hivatkozik, a 3. nagy kinyilatkoztatás után, 1675 júniusában az Űrnap nyolcadát követő pénteken történt, miután Boldog de la Colombiére jezsuita atya a kinyilatkoztatás valódiságáról meggyőződött és

Szent Margitot küldetésének és kegyelmeinek isteni eredete felől megnyugtatta.

A konszekráció kiemelkedő jelentőségét továbbá az is igazolja, hogy ezt a Jézus Szíve tiszteletnek minden nagy apostola gyakorolta és hirdette. Mikor megértik Jézus szavait tiszteletére vonatkozólag, megtudják kívánságát, az első tettük mindig ez a konszekráció. Ebből az önátadásból, mint csírából fakad és indul el nagylelkű, odaadó Jézus Szíve tiszteletük. Életük ettől fogva ennek az önátadásnak folytonos gyakorlása és megvalósítása; ettől fogva mindenütt lelkesen tanítják és hirdetik az Ur Jézusnak ezt a kívánságát és a konszekrációs mozgalomnak lelkes apostolaivá válnak. Itt csak két nagy magyar Jézus Szíve tisztelőre emlékeztetünk, P. Bíróra, aki egy szerzetes rendet alapított, a Népleányok Jézus Szíve Társaságát, és az egész alkotmánynak központi gondolatául és szelleméül a Jézus Szíve tiszteletet tette, és P. Csávossyra, aki csak nehány éve hunyt el és írásaiban, könyveiben elsősorban ezt a tiszteletet terjesztette. Mindketten a szentség hírében húnytak el, misztikus kegyelmekben gazdag élet u- tán, és írásaik alapján biztosan feltehetjük, a konszekráció teljes megvalósítása vitte fel őket a szentség magasla- latára.

Maguk a pápák is, Krisztus nyájának legfőbb pásztorai, ennek a kon- szekrációnak egyedülálló jelenségére ismételten és ismételten rámutatnak körleveleikben. Ennek igazolására XI. Piuszra hivatkozunk, aki említett körlevelében ezeket mondja: ”A Szent Szív tiszteletéhez tartozó áhitat-gya-