A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
202 feleségét, a szülő, aki gyerekét kísérte haza, vagy ahogy én hazakísértem fárasztó hosszú útja után a barátom? Utitárs, Isten-Fia, Jézus! Jelenléted hatása alatt élni! Remélni hajnalban, hogy ez a nap majd szembevezet téged, ideérsz, velünk töltőd a nap jórészét utcán, munkahelyen, - itt a szívünkben. Dolgozni, - élni az emberi sorsot, tudva, hogy itt vagy mellettünk, fölöttünk lebegsz, mögöttünk állsz, előttünk jársz, körülöttünk élsz, - tudni: velünk vagy. Az emberarcú, megfeszített, föltámadt Isten-Fia, Jézus, utunk útitársa, a Közösség Lelke. Az életünk benned lüktet, él, szenved, lehanyatlik, talpraszökik, hisz, vezekel, sír, örül: hordjuk a sorsod. Viszed a sorsunk, egymást tartjuk, emeljük, vezetjük az Utón, — a Te Utad ez! Mágnes, hatásod alatt élni! Elérni veled a hívő útján a biztonság, az igazság, a jóság földjére. Hol ez a föld? Ez lenne, kellene lennie, lesz egykor, melyen most élünk, mi halandók: a Te Országod Földje? Jelenléted hatása alatt élni! Létünk mágnese, Isten-Fia, Jézus, útitárs, vándor a vándorok útján, pirosszívű, nagyhitű, adakozó Szeretet! Megváltó, Testvér, Utitárs, Isten-Fia, Jézus. Húsvéti hajnal Kinyitotta éjrecsukott szemeit a mai nap, a hajnal szeme kék fény, ritka nap ez, felhőtlen az ég s lent a föld sem fekszik, mint máskor, sűrű ködbe takarva. Csillog a tenger s mint a gyerek, ha labdát dob föl az égnek, úgy csillan a fény a tenger hullámtaraján s már szökken vissza az égig. Fényes örömmel fürdeti fényében a földet az ég. Különös ez a nap. Húsvét hajnala ez, piros betűjével így tanú a naptár. Ez volt az a hajnal (majd kétezer éve), amikor a remegő jámbor lelkek eltolták reteszét a kicsi háznak,
