A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

175 Argentína és Kolombia után itt a leg­kedvezőbb a papi létszám a lakosok számához képest. 2651 a szeminaristák és 19,489 a kedvesnővérek száma. Az egyházmegyék és prelatúrák száma az elmúlt 21 év alatt csaknem megduplá­zódott (ma 71 püspökség az 1957-es 34-gyel szemben). Ezzel a jól struktúráit egyházi be­rendezkedéssel szemben helyezkedik az állam a "tudomásul nem vétel" fik­ciójára. A vezetőknek tilos minden nyilvános, vallási megmozduláson a részvétel, még ha történetesen katoli- sok is. Volt elnökük, Mateos, csak ma­gánkápolnájában vehetett részt szent­misén (házilelkésze celebrált). Az el­nök még vendégeit sem kísérheti el val­lásos szertartásokra, így nem lehetett Kennedy és de Gaulle mellett, amikor azok a Guadalúpe-i bazilikába mentek. Elnöki minőségükben a pápánál se te­hetnek látogatást. Ecseverria elnökük mint magánember volt mandátuma le­telte után VI. Pál pápánál magánkihall­gatáson. Mexikó nincs diplomáciai kapcsolatban a Szentszékkel s az elnök még rokonait sem küldheti hivatalos képviselőkként a pápák temetésére vagy intronizációjukra. Ugyanakkor, mint "magánembe­rek" sok miniszter és magas állami hi­vatalnok kapcsolatban vannak az Egy­házzal és intézményeivel. Gyermekei­ket például katolikus iskolákba járat­ják, melyekben — a fennálló törvények ellenére is — papok a tanárok. Vagy egy másik anomália: az állam maga is pénzzel járult hozzá az új Guadalúpe-i bazilika építéséhez 1976-ban. Ez az "el nem ismerés" az állam részéről ma olyan probléma, amelynek ésszerű orvoslását a mexikói közvéle­mény nyíltan is kívánja. II. János Pál pápa megválasztásakor egy nagy mexi­kói napilap arról cikkezett, hogy a kö­zeljövőben várható a diplomáciai kap­csolatok felvétele a Szentszékkel. Ecse­verria elnök 1970-ben történt megvá­lasztásakor Cuernavaca püspöke, papi aláírásokkal ellátott nyílt levelet inté­zett az új elnökhöz és a volt elnökjelöl­tekhez, amelyben tarthatatlannak bé­lyegezte az állapotot, hogy Mexikó nem veszi tudomásul az egyháznak az egész világon észlelhető megújulását. Hangsúlyozta a nyílt levél, hogy a pap­ság (az aláírók) nem kívánnak sem pri­vilégiumokat, sem az alkotmány meg­változtatását. Csak azt szeretnék, ha jogi alapon biztosítva lenne a mexikói polgárok egyenjogúsága (célozva arra a hátrányos helyzetre, amely az állami hivatalokban az előléptetés terén éri még mindig a nyíltan hitvalló tisztvise­lőket). De a furcsa jogi helyzet ellenére vallásszabadság van Mexikóban. Pár ré­gi tabut is eltávolított pl. Ecseverria el­nök, amikor 1972-ben úgy nyilatko­zott, hogy nem állnak szemben a püs­pökök az alkotmánnyal, ha politikai kérdésekben véleményüket hangoztat­ják, 1976-ban pedig római útja után ki­jelentette, hogy az egyház középkori elsőbbségének vége, a pápa bölcs em­ber, akiből nem hiányzik a történelmi perspektíva és őszinte jóakarattal kere­si a kibontakozás útját az igazságosság és a béke elérésére. A helyzet értelmetlen voltának é- reztetésére van a mexikóiaknak egy i- rónikus megfogalmazásuk: "Jóviszony egy törvényen kívül helyezett Egyház

Next

/
Thumbnails
Contents