A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
176 és egy kiközösített Állam közt" — célzásként az 1910-es püspöki karnak a forradalmi erőkkel szemben elfoglalt álláspontjára. A történészek mindenesetre megállapítják, hogy a kormányok furcsa magatartásának megvan az előnye, mert a törvényes elismerést megtagadva egy állandó Damoklesz- kardot tart lebegő állapotban az Egyház feje felett s ugyanakkor létét eltűrve, céljaira felhasználhatja az egyházat. Van már majdnem negyven éve például, hogy egy tehén-vész alkalmával a falusi plébánosokat kérte fel arra, hogy templomi szószékükről vegyék rá híveiket állataik megsemmisítésére (falvakon még ma is egyetlen tekintély a plébános az egyszerű emberek előtt). Az Egyház az 1856-os kisajátítások óta megszűnt birtokos lenni, nincs gazdasági hatalma és nincs hozzáfűzve a gazdag emberekhez — ami végeredményben nem szolgált hátrányára. A fennálló helyzet előnye (az állam nézőpontjából) még az, hogy a püspöki kar óvatosnak és tartózkodónak mutatkozik, saját katolikus berkeiben is el tud hallgattatni kritikusabb hangokat (szociális vonalon merészebb hangot képviselő papi- és világi csoportokat). A 2. vatikáni zsinat után Bár a zsinaton magán a mexikói püspöki kar szereplése inkább szerény volt, mint káprázatos, az ülések befejezte után, 1965-72 között, elég tanújelét adta a megújulás vágyának. Jelen volt Kolombiában a latin-amerikai püspökök Medellin-\ tanácskozásán s az ezt követő években átfogó terveket dolgozott ki az egységes lelkigondozásra és komoly teológiai reflexiót szentelt annak a küldetésnek, amely az indián őslakosság irányában kötelezi. mexikói indiánok csoportja - falusi templomuk előtt
