A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

161 miatt meg kelljen feszülni. Az ebben a formában kivitelezett re- laxáció a testet nyugalmi állapotba helyezi. A lélegzés lelassul és majdnem észrevehetet­lenné válik, mert alig van égés. A súly és a meleg érzését könnyedség érzése követi, mintha már nem is lenne súlya az embernek. Akkor már természetszerűen tudja magát összeszedni, és kész az imára. A keresztény írók századok óta hangsú­lyozták, hogy az imára elő kell készülni. Sokféle módszert ajánlottak. Loyolai Szent Ignác a lelkigyakorlatokról írt, jól ismert könyvében azt ajánlja, hogy az imára nyu­godt sétával készüljünk. Mások határozottan amellett foglaltak állást, hogy néhány perc­cel a mise előtt érkezzünk, hogy jobban le­gyünk előkészülve. Voltak, akik előgyakor- latokat indítványoztak. A relaxáció egyike a leghathatósabb formáknak, mert csendes i- mára készít elő. A mai feszült világban hat­hatósabb eszközre van szükség, hogy a béke Istenével képesek legyünk érintkezni. Ezért ideges gyorsaságban vonagló városainkban a relaxáció feltétlenül szükséges előfeltétele a komoly imádkozásnak. 6. Szemléltetésképpen leírok egy ilyen imára előkészítő relaxációs gyakorlatot. Vá­lasszunk egy nyugodt, csendes helyet, lehet templom vagy a saját szobánk, ahol feltéte­lezhető, hogy nem fognak zavarni. Gondol­junk arra, hogy van időnk, és nem siettet semmi. Kényelmesen üljünk le. Kívánatos, hogy egyenesen üljünk, hogy a függőleges hátgerinc nagyobb világosságot, nagyobb belső harmóniát és békét tegyen elérhetővé. A testet a hátgerincnek kell fenntartania. Ki­csit mozogva helyezkedjünk el, hogy egy i- zom se maradjon feszült. Nagyobb összesze- dettség céljából csukjuk be szemünket. Ha úgy tetszik, vessünk keresztet és mondjunk el egy Miatyánkot. Ezután végezzük el a re­laxációs gyakorlatokat. Koncentráljunk tag­jainkra, és igyekezzünk súlyukat érezni. Ő- rizzük meg a sorrendet, hogy a végtagokból kiindulva fokozatosan haladjunk a fej felé. Szenteljünk több időt a feszültebb szervek­nek vagy tagoknak. Időzzünk el elég soká a fejnél. Erőfeszítést mellőzve, csak a súlyát képzeljük el. Igyekezzünk a test részeit érez­ni, és ha valamelyikben feszültséget tapasz­talunk, várjuk meg türelemmel, hogy felen­gedjen. Tovább haladva később visszatérhe­tünk ugyanoda, hogy a megmaradt feszült­ség feloldódjék. Mikor figyelmünket a fe­szültség helyére iránítjuk, az felenged. Erő­feszítésre nincs szükség, mert az maga is fe­szültséget okoz. Ezután igyekezzünk meleget érezni tes­tünkben. Ugyanúgy végiggondolhatjuk test­részeinket. Egyre nyugodtabbnak fogjuk magun­kat érezni, és észrevesszük, hogy ideges rit­musban folyó gondolataink szórványosakká válnak. Ha valaki például röviddel hazatérése után akarna koncentrálni, így cikázhatnak gondolatai: ’’Elfelejtettem értesíteni N.N-t, hogy holnap ezt és ezt kell csinálnia. - Ma délután azt az ügyet el kell intéznem. - Az az illető azt fogja rólam gondolni, hogy...” stb. A gondolatok gyors ritmusban követ­keznek. Lassankint érezzük, hogy mindez le- csendesül. Mikor ezek után testünket könnyűnek kezdjük érezni, vagy legalábbis úgy találjuk, hogy nem kívánunk mozogni, hogy ez nehe­zünkre esnék, akkor elértük a relaxáció bi­zonyos fokát. Az idegek, legalábbis egy ré­szük, a készenlét állapotából a pihenés álla­potába kerültek. Ezért nincs mozgási vágy. Ekkor lehet elkezdeni imádkozni. A- zon a ponton vagyunk, hogy elérjük a belső összeszedettség állapotát. A test részeinek figyelmes átgondolása értelmi koncentrációt igényelt, ami nem volt nehéz, mert állandó­an érzéki tapasztalatokra vonatkozott, ezek pedig konkrétek és lekötik a figyelmet. E- zért a relaxáció nem ugyanaz, mint az alvás vagy a szórakozottság, hanem a testre vonat­kozó összeszedettséget is jelent. Nem erőfe­szítés, hanem figyelem. A testnek ez a nyu­galmi állapota hozzásegít a belső összesze­dettség eléréséhez. Az ima nagy keresztény mesterei azt hirdették: a belső összeszedett­ség állapota szükséges előfeltétele annak, hogy az Istennel érintkezésbe jussunk, va­gyis, hogy imádkozzunk. Mikor elkezdünk imádkozni, nem szá­mít, hogy a például rendelkezésünkre álló húsz percből a relaxáció mennyi időt vesz i­

Next

/
Thumbnails
Contents