A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
161 miatt meg kelljen feszülni. Az ebben a formában kivitelezett re- laxáció a testet nyugalmi állapotba helyezi. A lélegzés lelassul és majdnem észrevehetetlenné válik, mert alig van égés. A súly és a meleg érzését könnyedség érzése követi, mintha már nem is lenne súlya az embernek. Akkor már természetszerűen tudja magát összeszedni, és kész az imára. A keresztény írók századok óta hangsúlyozták, hogy az imára elő kell készülni. Sokféle módszert ajánlottak. Loyolai Szent Ignác a lelkigyakorlatokról írt, jól ismert könyvében azt ajánlja, hogy az imára nyugodt sétával készüljünk. Mások határozottan amellett foglaltak állást, hogy néhány perccel a mise előtt érkezzünk, hogy jobban legyünk előkészülve. Voltak, akik előgyakor- latokat indítványoztak. A relaxáció egyike a leghathatósabb formáknak, mert csendes i- mára készít elő. A mai feszült világban hathatósabb eszközre van szükség, hogy a béke Istenével képesek legyünk érintkezni. Ezért ideges gyorsaságban vonagló városainkban a relaxáció feltétlenül szükséges előfeltétele a komoly imádkozásnak. 6. Szemléltetésképpen leírok egy ilyen imára előkészítő relaxációs gyakorlatot. Válasszunk egy nyugodt, csendes helyet, lehet templom vagy a saját szobánk, ahol feltételezhető, hogy nem fognak zavarni. Gondoljunk arra, hogy van időnk, és nem siettet semmi. Kényelmesen üljünk le. Kívánatos, hogy egyenesen üljünk, hogy a függőleges hátgerinc nagyobb világosságot, nagyobb belső harmóniát és békét tegyen elérhetővé. A testet a hátgerincnek kell fenntartania. Kicsit mozogva helyezkedjünk el, hogy egy i- zom se maradjon feszült. Nagyobb összesze- dettség céljából csukjuk be szemünket. Ha úgy tetszik, vessünk keresztet és mondjunk el egy Miatyánkot. Ezután végezzük el a relaxációs gyakorlatokat. Koncentráljunk tagjainkra, és igyekezzünk súlyukat érezni. Ő- rizzük meg a sorrendet, hogy a végtagokból kiindulva fokozatosan haladjunk a fej felé. Szenteljünk több időt a feszültebb szerveknek vagy tagoknak. Időzzünk el elég soká a fejnél. Erőfeszítést mellőzve, csak a súlyát képzeljük el. Igyekezzünk a test részeit érezni, és ha valamelyikben feszültséget tapasztalunk, várjuk meg türelemmel, hogy felengedjen. Tovább haladva később visszatérhetünk ugyanoda, hogy a megmaradt feszültség feloldódjék. Mikor figyelmünket a feszültség helyére iránítjuk, az felenged. Erőfeszítésre nincs szükség, mert az maga is feszültséget okoz. Ezután igyekezzünk meleget érezni testünkben. Ugyanúgy végiggondolhatjuk testrészeinket. Egyre nyugodtabbnak fogjuk magunkat érezni, és észrevesszük, hogy ideges ritmusban folyó gondolataink szórványosakká válnak. Ha valaki például röviddel hazatérése után akarna koncentrálni, így cikázhatnak gondolatai: ’’Elfelejtettem értesíteni N.N-t, hogy holnap ezt és ezt kell csinálnia. - Ma délután azt az ügyet el kell intéznem. - Az az illető azt fogja rólam gondolni, hogy...” stb. A gondolatok gyors ritmusban következnek. Lassankint érezzük, hogy mindez le- csendesül. Mikor ezek után testünket könnyűnek kezdjük érezni, vagy legalábbis úgy találjuk, hogy nem kívánunk mozogni, hogy ez nehezünkre esnék, akkor elértük a relaxáció bizonyos fokát. Az idegek, legalábbis egy részük, a készenlét állapotából a pihenés állapotába kerültek. Ezért nincs mozgási vágy. Ekkor lehet elkezdeni imádkozni. A- zon a ponton vagyunk, hogy elérjük a belső összeszedettség állapotát. A test részeinek figyelmes átgondolása értelmi koncentrációt igényelt, ami nem volt nehéz, mert állandóan érzéki tapasztalatokra vonatkozott, ezek pedig konkrétek és lekötik a figyelmet. E- zért a relaxáció nem ugyanaz, mint az alvás vagy a szórakozottság, hanem a testre vonatkozó összeszedettséget is jelent. Nem erőfeszítés, hanem figyelem. A testnek ez a nyugalmi állapota hozzásegít a belső összeszedettség eléréséhez. Az ima nagy keresztény mesterei azt hirdették: a belső összeszedettség állapota szükséges előfeltétele annak, hogy az Istennel érintkezésbe jussunk, vagyis, hogy imádkozzunk. Mikor elkezdünk imádkozni, nem számít, hogy a például rendelkezésünkre álló húsz percből a relaxáció mennyi időt vesz i
