A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
162 génybe, még az sem baj, ha tizennyolcat. Az a fennmaradó két perc sokkal értékesebb i- ma lesz, mint amit más feszült testtel, izgatott lélekkel és állandóan elszórakozva végez. Ez a nyugodt békében és összeszedett- ségben eltöltött két perces ima mintegy az Isten jelenlétének érzékelésévé válik, és sokkal bensőségesebben hozhat kapcsolatba vele, mint hosszú órákig tartó elmélkedés, vagy életünk revíziója. Azonfelül ez a két perc olyan belső békét fog eredményezni, a- mely arra képesít, hogy a mindennapi életben sokkal higgadtabb és keresztényi magatartást tanúsítsunk, mint amit az evangéliumi elmélkedés alapján elért jófelíételek és elhatározások eredményeztek volna. Egészen más azt gondolni, hogy ’’szeretni kell felebarátomat”, mint érezni az Isten jelenlétét és örömünket lelni a felebarát szeretetében. Az első azt jelenti, hogy magunkra erőszakolt elhatározás alapján cselekszünk — ami alapjában véve rendszerint belső ellenkezést vált ki -, míg a másik azt, hogy Istenben élünk. Szent Ágoston azt mondja: ’’Szeress és tégy azt, amit akarsz.” Nem mindegy, hogy azért akarunk valamit tenni, mert erkölcsileg jobbnak ismerjük, bár kívánságainkkal ellentétben van, vagy pedig érezzük, hogy lelkületűnk megváltozott, és az Isten jelenlétének tapasztalata alapján örömet okoz megtevése. Mikor a relaxációban gyakorlatot szereztünk, két perc helyett öt, tíz, tizenöt vagy még annál is több fog az imára megmaradni. Mint említettem, ezután el lehet kezdeni imádkozni. Ki lehet választani a megfelelő imamódot. Mindenesetre észre fogjuk venni, hogy most már sokkal egyszerűbb imáról van szó. Ezt a következő fejezetben fogjuk tárgyalni. Mikor ez előirányzott idő eltelt, ne szakítsuk meg hirtelen az imát. A test nyugalomban van és az idegek a pihenés állapotában. Legalkalmasabb, ha először a készenlét állapotába térünk vissza, és csak azután kelünk fel. Ezért mozgassuk meg először ujjainkat, kezünket és lábunkat, majd fokozatosan az egész testet. Lehet még néhány mély lélegzetvétellel az oxigénfogyasztást is megélénkíteni, hogy kisebb erőfeszítéssel tudjunk mozogni. Azután nyissuk ki szemünket. Ha imánknak külső keretet akarunk adni, tetszésünk szerint befejezésképpen elmondhatunk egy rövid imát (üdvözlégyet vagy dicsőséget). Esetleg kicsit fázni fogunk. Ez természetes. A test mozdulatlan volt. Az égés lecsökkent. Ez ugyanaz a jelenség, mint mikor hosszasabb ülés következtében hideg lesz a lábunk, vagy elönt a meleg, miután felszaladtunk a lépcsőn. Erős testi mozgás meleget fejleszt, kevés mozgás következtében csökken a test hőmérséklete. Ezért ajánlatos az i- lyen imához jól felöltözködni. A test úgy védekezik a hideg ellen, hogy feszültség által megakadályozza a meleg eltávozását. Maga a feszültség is okoz egy kis meleget, ezért dörgöljük kezünket, vagy szaladunk, mikor fázunk. Minthogy feszült állapotban nem tudunk imádkozni, jó, ha megelőzzük a test hőmérsékletének túlságos csökkenését. Ha megzavarnak, mikor már relaxált állapotban vagyunk, lehetséges hogy kissé rossz érzés fog el, előfordulhat egy kis fájdalom a karokban, vagy csak kényelmetlen érzés. Koncentráljunk ismét, és fejezzük be a relaxációt lassan mozgatva először kezünket, lábunkat, vagy mély lélegzetvétellel. Arató Jolán izmáé-izátá... — Lakj bennem, mint fényforrásban, hogy betölthesselek. Akkor az embereket is úgy látod, hogy a rejtett jót is felfedezed bennük. — Csendes egyesülés, lelki gazdagodás... Köszönöm, hogy megbocsájtasz és mindig adsz. Segíts, hogy élni tudjak adományaiddal, hogy szereteted fényéből merítsek és halkan suhanó, igénytelen, állhatatos fényszóród legyek...
