A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
160 gyógyszere, és siettetve ellenkező eredményt váltunk ki. Ha ki akarunk kapcsolódni, elengedhetetlen, hogy fesztelen állapotban legyünk. Elképzelhetjük, hogy strandolunk. Türelmetlenül, gyors pihenést erőszakolva magunkra vagy rövid idő alatt lesülni akarva nem lehet jól napozni. Mikor a test feszült, a véredények ösz- szehúzódnak, és kevesebb vér kering. Viszont mikor elernyednek, több vér folyik keresztül, és az ember meleget érez. Hogy a véredényekben is elérjük a relaxációt, azt kell képzelni, hogy melegünk van. Akkor felenged a feszültség az ütőerekben, a vissze- rekben, de különösen a hajszálerekben. Ez a friss, meleg érzés ugyanaz, mint amit néhány perccel a hideg zuhany után tapasztalunk, mikor friss meleg önti el egész testünket. Azt is elképzelhetjük, hogy a strandon nap- fürdőzünk. Az is ugyanazt a relaxációs jelenséget szokta előidézni. A napfürdőzés elképzelésekor a meleg érzése reflexként jelentkezik. A súly érzéséhez hasonlóan a meleg érzését is fel lehet kelteni, ha gondolatban az egész testen végigmegy az ember. Ezek a gyakorlatok eleinte fáradságosak, az ember tervszerűen gondolja végig testének minden részét. Egy idő múlva a folyamat leegyszerűsödik, és a szervezet már a re- laxáció elérésére irányuló szándék összesze- désekor késedelem nélkül kikapcsolódik. A relaxáció megtanulása hónapokig is eltarthat, sőt a tökéletes állapot elérése é- vekbe is kerülhet, de az első jel, mint pl. a kéz elnehezedése, hamarosan érezhető. Részleges kikapcsolódást az autóbuszon, séta közben vagy bármely más püla- natban is lehet gyakorolni. Ha például észre- veszem, hogy valakivel beszélgetve emelkedik a hangnem, esetleg kiabálásba megy át, kényelmesen hátradőlve a karosszékben elkezdek relaxálni. Azonnal észrevehetőn a különbséget: visszanyerem mozdulataim és szavaim nyugalmát. Ilyen gyakorlat nagyon ajánlatos alvás előtt, mert - amint már említettük - az alvás minősége nagy fokban függ elalvási állapotunktól. Ha napközben két elfoglaltság közt három-négy percre ki tudok kapcsolódni, mintegy újjászülettem. Vajon mindezek után szükséges-e a relaxáció vallási jelentőségéről is beszélni? Ha az idegfeszültség feltételezésünk szerűit főbűn, akkor a kikapcsolódás a szeretet egyik gyökere. 5. A relaxáció hatással van az emberekkel való bánásmódra, de mi köze az i- mád sághoz? A relaxáció segítségével az ember sokkal kedvezőbb állapotba kerül, hogy másokkal kapcsolatba juthasson. Ez nemcsak az emberekre, hanem Istenre is vonatkozik. A relaxációnak Istennel való kapcsolatunkra egészen különleges hatása van, mert az Isten szeUem, és vele lelkileg érintkezünk. Az ember lelke megtestesült szellem. Amíg testünket nem fogadjuk el teljesen, addig rabszolgái vagyunk. A megtagadott test holtsúlyhoz hasonlít, amely leköti a szellem funkcióit, és mikor a lélek anélkül akar felemelkedni, hogy az elfogadást igénylő testet tekintetbe venné, csak üres elmefuttatást ér el. Az pedig csak üres szofisztika, ábránd vagy puszta elmélet. Mikor viszont az emberi lélek elfogadja testének valóságát, a szeretet, a jóság és a szolgálat élményeiben megtalálja identitását. Az elfogadott és nyugalomban lévő test engedi, hogy a lélek Isten felé emelkedjék. Akkor az ember érzi, hogy szíve kitárul, megérzi a mindenség mérhetetlen nagyságát. A lélek békéjében a vele egyesült test is részesül, jobban megérzi Istent. A relaxáció békét ad a testnek. A test viszont lecsendesíti az érzelmeket, s így a kettő békéje hozzájárul, hogy a szellem békéje is elöntse a lelket. Az Isten béke és szeretet. Az az ember, akiben béke honol, képes szeretni, és ezáltal szíve közel van az Istenhez. Megvan benne a szükséges előfeltétel, hogy az Isten közeledhessék hozzá. Ha nem fekve csinálunk relaxációt, hanem ülve, vagy egyéb imához alkalmasabb helyzetben, mint például térdelve vagy állva, akkor az értelem még jobban kitisztul, és ezáltal alkalmasabbá válik imára. Ebben az e- setben stabil testtartásba kell helyezkedni, hogy a kikapcsolódás bekövetkezhessék. Ha ülünk, a felsőtest legyen teljesen függőleges, úgyhogy a test és a fej súlya a törzsre, ületve a hátgerincre támaszkodjék anélkül, hogy az izmoknak az egyensúly fenntartása
