A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
154 ’’Csak szeretetedet add nekem és kegyelmedet...” Hogy mindig és mindenben lássam, amit Te akarsz,amit Te szándékozol, amit Te akarsz elérni... És legyen erőm is kimondani: ’’úgy legyen, ahogy Te akarod...” Nem akarom jobban tudni, mint Te. Nem akarom játszani, hogy tanácsadó vagyok. Inkább az Ur "szolgája és szolgálólánya”. Nem akarom többé kérdezni, hogy miért így? Miért nem úgy, ahogy én akartam, ahogy én szerettem volna, ahogy megálmodtam, ahogy kiterveztem? Ahogy be akartam biztosítani magamat minden ellen... (Te ellened is?!) ♦ Hát még az Isten országa, az Egyház, a vallás ügye, szolgálata, e- lőrehaladása terén, hát még itt mennyien és mennyiszer tanácsadóid akarunk lenni? Hiszen itt már attól sem kell tartanunk, hogy önző cél vezet. Nem mi akarunk messze menni, nem mi akarunk eredményesek lenni,nem saját rangunk, dicsőségünk keressük. Hanem a Te országod, a Te dicsőséged, valóban az emberek javát és üdvét. Es Te nem akarod? Vagy nem úgy akarod, ahogy azt mi elgondoltuk, ahogy azt mi meg akartuk valósítani. A munkáinkat lerombolod, megengeded, hogy lerombolják. Egyházad kezét és befolyását megkötözöd. Engeded, hogy megkötözzék. Nem győz a jó, dehogy győz. Újra és újra elbukik az egyenlőtlen küzdelemben. Hiszen nem használhat fel minden eszközt és minden fegyvert. Győz a rossz, pöf- feszkedik az aljasság és a bűn, mert nem válogatós az eszközeiben. Mennyiszer szeretnénk költögetni Téged a régi feltámadási szertartás szép énekével: ”Kel fel, miért aluszol, Uram...” Hiszen Téged gyaláznak, Jegyesed testét tépik, az embereket bántják, a lelkek mennek veszendőbe... Te pedig hallgatsz. Es rámutatsz az írásra. Hiszen amit megírtak, a mi okulásunkra írtak meg. Nem ezeket kellett-e a Krisztusnak elszenvednie? Nem ez volt a te tanúid sorsa az első időktől kezdve? Péter és Pál és mind a többiek... Nem a kereszt útján vitték előbbre a Te ügyedet? Nem háborgó tengeren haladt előre mindig Péter hajója? Mennyi vihar tört rá, hogy dobálták a hullámok. Fluctuat, non mergitur... ♦ Annyiszor hallottuk már az Ősegyház idejétől, hogy a vértanúk vére az igazi magvetés... A kanadai vértanúk 300 éves jubileumára rendezte nagy szabadtéri előadását a felejthetetlen Páter Lord fenn, Midlandnál, Kanadában. Ahol szenvedtek és meghaltak. Ahol — és milyen körülmények között — dolgoztak, remény ellen reménykedve, és a régi indiánok késői utódai — az ősök sütögették és forró víz
