A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
153 lelkiolvasmányunk is. Ebben Tóth Tihamér említette az angol gyerekek kedves szokását, hogy karácsony előtt jeleket tesznek ki, eligazító cédulákat, hogy Santa Claus oda találjon, ahol várják. Persze angol udvariassággal: Erre szíveskedj jönni, Mikulás bácsi... Előre vártuk, hogyan olvassa ki az előolvasó majd az angol szöveget. Humanista gimnáziumok növendékei voltunk nagyrészt, a jó piarista atyák oktattak, és pedig nagyon alaposan — latinra és görögre. (Még ausztráliai szemináriumi tanárkodásom idején is jó hasznát vettem. Minden további nélkül beugorhattam ”Bibliai görög” órákat adni, mikor láttam, mennyire agyonzsúfolt a tanártársam. Hiszen jó angol szokás szerint minden órára volt házifeladat írásban, és azt a tanárok mindig ki is javították.) "Pléj disz véj” - olvasta a jó Szivéri Péter. A pár angolul tanuló állami gimnazista kuncogott. Rossz volt a kiejtés. Nem telt több tőle, nem tanult angolul... ♦ Mi, gyarló emberek, szeretnénk az Isten útjait is megszabni, pedig megmondotta, hogy "Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, az én utaim nem a ti utatok". De mi szeretnénk jobban tudni, szeretnénk biztonságban lenni — még Istentől is... Hiába oktatott ki már a jó Pázmány Péter, hogy nem vagyunk Isten tanácsadói. — Sokszor úgy viselkedünk, mintha mégis azok lennénk. Legalább is titkos tanácsosi minőségben... Szeretnénk, ha egyéni életünkben úgy tenne, ahogy azt mi jónak látjuk. Még bibliai kitételekkel is megnyugtatjuk magunkat. ”Non in commotione Deus." Kiépítjük kis szabályainkat, kis köreinket. Ha nem is a farizeus kevélységével és biztonságával, de valami hasonlóval: Én megteszem ezt és ezt... én megtartom ezt és ezt... én lemondok erről és erről... így építem ki egyéni lelkiségemet, így formálom apostoli teendőimet... Es nem úgy lesz... Mert az Isten szabad és szuverén Ur... ♦ Nincs ott a viharban és a földregésben? Dehogy is nincs ott. Hát hogyan szólt Pálnak? Persze, szólt a sivatagi csendes eszmélődés, i- mádság idején is. De szólt az elkápráztató fényben is, mikor a ló megbokrosodott és földre dobta Pált... De nem éppen akkor emelte fel az Ur? — Suttogó esti szellőben szólt Illésnek. Es a mennydörgésben cikkázó villámok között Mózesnek. Még a hegyek is belerendültek... Ignácnak a felgyógyulás hosszú heteiben, mikor olvasgatott és elmélkedett, és elámult a szentek igazi hősiességén. - De a kiinduló pont a pampelónaiágyúgolyó, amely pontot tett a katonai karrier végére.
