A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
119 az orvos azt mondta, hogy apának gyönge a szíve és nem szabad izgatni. Mindezek a gondolatok állandóan keringenek a fejemben és olyan ettől az agyam, mint egy motor, ami mindig forog és én majd megkergülök. És ez még nem minden, mert van még egy problémám és ez a legfurcsább. Egyszer, amikor csókolóztunk, a Guszti bácsi azt kérdezi tőlem, hogy nem akarok-e az övé lenni? Mondtam, hogy nem és megmagyaráztam neki, hogy nálunk az osztály két pártra szakadt: a "szabad szerelem-párt" és a "házassági-párt” és én az Arankával benn vagyok a házasságiban és mi úgy gondolkodunk, hogy előbb leérettségizünk, aztán 18-20 éves korunkban beleszeretünk valakibe és aztán férjhezme- gyünk. Akkor Guszti bácsi szóról-szóra ezt felelte: "Az nagyon helyes, hogy te a házassági pártban vagy és egész biztosan férjhez is fogsz menni, mert, én mondom neked, te o- lyan szép vagy, mint a Brigitte Bardot meg az Elizabeth Taylor egyszemélyben. Éppen ezért azt hittem rólad,hogy te egy nagystílű nő vagy, de most látom, hogy te csak egy buta kislány vagy. De én várok és remélek. Ha akarod, lehetsz nagystílű. Legközelebbi találkozásunkig gondolkodj azon, hogy mi a- karsz lenni: buta kislány, vagy nagystílű nő?" Engem nagyon bántott, hogy ő azt hiszi rólam, hogy buta vagyok. Nagyon szerettem volna nagystílű nő lenni, csak nem tudtam, hogyan. Szerettem volna tőled megkérdezni, hogy milyen egy nagystílű nő, de te nem voltál otthon. Meg féltem is. Ha megkérdezem, akkor te firtatni fogod, hogy miért kérdezem, és akkor kisül a Guszti bácsi és én kikapok. Ezért az osztályban kérdeztem meg a Zsófitól, mert gondoltam, hogy ő szakértő. Tudod, én nem is vagyok jóba vele, mert olyan fölényes és azt híreszteli rólam a lányoknak, hogy én olyan kis bébi vagyok, hogy velem nem érdemes szóbaállni. Na, gondoltam, most megmutatom Zsófinak, hogy nem vagyok kis bébi, és közben kihúzom belőle, hogy milyen a nagystílű nő. Hát mondom a Zsófinak: "Te Zsófi, nekem van egy barátom, aki nagyon szerelmes belém. Én nagystílű nő szeretnék lenni. Te mit csinálnál a helyemben ?' A Zsófi erre ezt felelte: "Rendszeresen szedném a pilulát. De ne vásárold a patikusnál, mert az mindent kikotyog és besúg a szülőknek. Én is árulok pilulát. Nálam kaphatsz. Az osztályban már több lánynak eladtam. Neveket nem mondok, mert én diszkrét vagyok. Ha van zsebpénzed és ki tudod fizetni, csak szólj, hogy mennyit akarsz." Takácsné szíve úgy reszketett a döbbenettől, mintha a föld is megingott volna.- Csak nem vettél? - jajdult fel rémülten.- Nem. Mert én nem is pilulát akartam, csak magyarázatot a nagystílű nőről, hogy tudjam, hogyan viselkedjem a Guszti bácsival. De azóta nem is találkoztam vele, mert közbejött ez a lourdesi utazás... Jé, a- nyú, milyen könnyes a szemed! Csak nem sírsz?- Hát volna okom a sírásra - remegett Takácsné hangja. - Hogy te egy züllött lánytól kérsz tanácsot! De leginkább az fáj, hogy Guszti úgy visszaélt a jóságunkkal és a hátunk mögött kikezdett veled. Köszönöm, szívem, hogy mindent elmondtál. Fogunk mi még erről sokat beszélni, de most a legfontosabb, hogy soha többé ne találkozz Guszti bácsival.- Hiszen én már régóta szerettem volna tőle szabadulni, de nem lehetett, mert ti mindig újra meghívtátok őt és ő folyton fenyegetett engem, hogy jaj nekem, ha szólok nektek. És én féltem tőle is meg tőletek is. Ugye nem mondod meg neki, hogy megszegtem a becsületszavamat?- Nem mondom meg, de elintézem, hogy Guszti bácsi soha többé be ne tegye hozzánk a lábát és az utcán se szaladjon utánad. Apával is én fogok beszélni. Bízd csak rám. Nem lesz semmi baj.- Köszönöm, Anyú. Milyen jó vagy, hogy nem szidtál össze. Olyan jólesett kiönteni a szívemet. A Szűzanya igazán meghallgatott engem. Most már a gyónástól sem félek, mert megígérhetem az Istennek, hogy nem fogok többet Guszti bácsival találkozni. Takácsné egyszerre rádöbbent arra, hogy milyen nagy múlasztást követett el. Ez a szegény gyerek ott élt mellette, veszélyben forgott, kínlódott és ő észre sem vette. Zsu
