A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
118 Gyere, üljünk le erre a padra. Leültek. Takácsné várakozóan nézett Zsuzsira. A kislány szomorúan leszegezte a szemét.- Anyuka édes, nagyon szeretnék neked mindent elmondani, de nem lehet, mert a becsületszavamat adtam rá, hogy erről az ügyről senkinek nem szólok és hogy főképp a szüleimnek nem mondom el. Takácsné szívét fojtogatni kezdte a nyomasztó félelem.- Kinek adtad erre a becsületszavadat? Zsuzsi elpirult. Lesütött szemmel, bizonytalan hangon susogta:- Guszti bácsinak. Rémes sejtés cikázott át Takácsné lelkén. Rápillantott Zsuzsira: magas növésű, jól fejlett, csinos lányka, égszínkék, álmatag gyermekszemekkel...- Titkod van Guszti bácsival? - kérdezte és belenézett Zsuzsi piruló arcába. — De hiszen Guszti bácsi apád barátja. Az igaz, hogy mostanában gyakrabban jön hozzánk, mióta a felesége beteg, de azt hittem, hogy csak Apával van sok, fontos megbeszélnivalója. És most megígértette, hogy valamit elhallgatsz Apád előtt és előttem?- Igen.- Mondd, Zsuzsikám, megtörtént, hogy te Guszti bácsival egészen egyedül voltál?- Megtörtént. És én most már nem bírom tovább és erről akarok veled beszélni. Egyszer Guszti bácsi feljött hozzánk, amikor én egyedül voltam otthon. Azt mondta, hogy van egy nagyszerű ötlete. Menjünk ki kettesben a ligetbe. Fog rólam színes fényképeket csinálni. Ez karácsonyi meglepetés lesz a szülőknek, épp ezért egyelőre maradjon titok ez a ligeti kirándulás. Én örültem, hogy lesznek szép fényképeim és felvettem a rózsaszín ruhámat, mert a zöld bokrok közt a rózsaszín jól fest. Amikor Guszti bácsi meglátott a rózsaszín ruhában, felkiáltott: "Gyönyörű szép lány vagy te, Zsuzsikám!" és úgy megölelt és szorongatott, hogy bizseregtem. Akkor kimentünk a ligetbe és Guszti bácsi csinált rólam egy csomó felvételt. Nagyon boldog voltam és megkérdeztem, hogy kaphatok-e majd fényképeket néhány barátnőm részére is? Azt felelte: "Hogyne, de meg kell fizetni, mégpedig így"... és úgy megölelt és összecsókolt, hogy forgott velem az egész liget, és akkor becsületszavamat vette, hogy erről nektek nem szólok semmit.- Aljas gazember! - tört ki a felháborodás Takácsnéból. - De hogy is engedhetted, hogy csókolgasson? Hiszen tudod, hogy van felesége.- Persze, hogy tudom. De abban a pillanatban úgy meg voltam lepve, hogy nem gondoltam semmire. Aztán, amikor többször megismétlődött, - mert hát sokszor kinn voltunk a ligetben, fényképezés nélkül is - akkor már tudtam és éreztem, hogy nem becsületes dolog nős férfivel csókolóz- ni, és nekem Guszti bácsi nem is tetszik, mert pocakja van és ez rontja a poézist és mégis izgatóan érdekes, mikor kettesben kiszökünk a ligetbe, mert nekem imponál, hogy egy ilyen meglett férfi szerelmes belém. És mikor azt mondja: "Aranyoskám!” és magához szorít, akkor a liget úgy forog körülöttem, mint egy ringlispíl, és akkor minden borzongatóan szép és az olyan furcsa, hogy hogy lehet az olyan jó, ami olyan rossz? Ezen már sokat törtem a fejemet, de nem bírok rájönni. Valahányszor kinn voltam vele a ligetben és csókolóztunk, utólag rám jött a lelkiismeretfurdalás. Főképp este, amikor egyedül voltam a szobámban és akkor nagyon szerettem volna veled beszélni és kiönteni neked a szivemet, de te a televíziót nézted és különben is féltem megszegni a Guszti bácsinak adott becsületszavamat. Már gyakran gondoltam arra, hogy gyónni megyek, de akkor mi lesz? A gyóntató azt fogja mondani, hogy sohatöbbé ne találkozzak azzal a nős férfivel. Én meg tudom, hogy ez nem lehetséges, mert Guszti bácsi apa legjobb barátja, tehát apának kellene mindent megmondani, hogy ő dobja ki Guszti bácsit. De egyrészt a becsületszavamat adtam, hogy nem fogok erről apával beszélni, másrészt, ha meg is szegném a becsületszavamat és mindent bevallanék apának, akkor az történne, hogy apa vagy engem vágna pofon, vagy a Guszti bácsit, és ezektől a rémes jelenetektől én annyira félek, hogy inkább hallgatok, már csak azért is, mert mint tudod,
