A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
117 roncsokat a személyzetnek; a válllalat minden fonalát ő tartja a kezében. Szóval, ö ott ’’valaki’. Ha meg otthagyná ezt az idegfeszítő, de változatos munkát, otthon ki lenne? Egy konyhába zárt, zsíros kezű szakácsnő. Most vendéglőből hozatják a kosztot. Ha ráhárulna a háztartás, akkor ő főzne és abból állna az élete, hogy eltemeti magát a piszkos edények közé. Ákos egész nap a munkahelyén van, Zsuzsi iskolába jár. A kislány a szabadidejében a barátnőjével hanglemezeket hallgat. Rá otthon senkinek sincs szüksége. Az irodában meg ő egyike a legfontosabb személyeknek. Viszont szeretné, ha Ákos megvígasztalódna és visszajönne közéjük a régi szép harmónia. Ezt fogja kikönyörögni Istentől. Zsuzsi a lelke mélyén a Szűzanyával alkudozott: "Hány rózsafűzért imádkozzak neked? Tíz elég lesz? Vagy akarsz többet? Én akármennyit is mondok, csak aztán segíts igazán, hogy kikeveredjek ebből az ijesztően furcsa históriából.” Odaértek a barlanghoz. A Szeplőtelen Szűz hófehér szobra ott tündökölt az égő gyertyák aranyfényében. A mellette lévő oltárnál több pap misézett. A szabad téren embertenger hullámzott. Takácsnénak sikerült két üres térdeplőt szerezni. Zsuzsival egymásmellé térdeltek a barlang közelében. Takácsné most Ákosra gondolt és fájt neki, hogy nincs itt velük. Elöntötte szívét a férje iránti nagy szeretete, úgyhogy csak Ákosért meg Zsuzsiért bírt imádkozni. Egészen megfeledkezett az irodáról. Lelkének minden e- rejével a családjára kérte Isten áldását. Zsuzsi a Szent Szűz szobrára függesztette a szemét. Soha nem érzett áhítat ömlött a lelk&e. "Járj közben értem, drága Szűzanyám” - súgta és folyton ezt ismételgette. Egyre több ember érkezett. A tér mintha tágult volna: mindenkit befogadott. Ezerféle ima tört fel a magasba: némán jajduló kiáltások, siránkozó könyörgések, megoldást esdő, különféle problémák. Az Ur Jézus mindenkinek ugyanazt felelte: ’’Kérjetek és adatik nektek." Az emberszívek átitatódtak hittel, reménnyel és belekapaszkodtak a Mindenható erejébe. Akkor Isten megérintette a lélekhárfák húrját és a csönd csordulásig megtelt a kegyelmek titkainak hangtalan dalával. A szentmise véget ért. A tömeg eloszlott. Minden szív magával vitte a természetfölötti érintés nyomát. "Milyen különös, - csodálkozott magában Takácsné - egész mise alatt megfeledkeztem az irodaügyről és csak a családom boldogságáért imádkoztam.” Zsuzsi szívében remény derengett: "Isten segíthet...” Takácsné szeretettel fordult lányához:- Láttam, Zsuzsikám, hogy nagyon buzgón imádkoztál. Bizonyára azt kérted Istentől, hogy kitűnő bizonyítványod legyen.- Tévedsz. Egész másvalamiért imádkoztam. Holnap lesz gyónás és közös szentáldozás. Szeretnék gyónni, de félek, mert nem tudom, hogyan fog elsülni. A fő baj az, hogy ki kellene mászni egy komplikációból és ez szinte lehetetlen. Azért kértem a Szeplőtelen Szűz közbenjárását, hogy sikerüljön kimászni. Takácsné csodálkozva felfigyelt. Milyen problémái lehetnek Zsuzsinak? Meg volt győződve mostanáig arról, hogy Zsuzsinak nincs más gondja, mint a jó bizonyítvány. Kitűnő tanuló volt. Szabadidejében jó könyveket olvasott, zongorázott, hanglemezeket hallgatott. Barátnője, Aranka, jól nevelt, finomlelkű kislány. Attól csak szépet, jót hallhatott. Fiúkkal eddig nem barátkozott. Mi izgathatja most ezt a gyereket?- Hallgass ide, Zsuzsika, - mondta melegen. - Tudod, hogy nincs senki a világon, aki téged jobban szeretne, mint én. Talán segíthetnék neked, ha feltárnád előttem a szívedet.- Jaj, Anyú, ha te tudnád, hogy már hányszor szerettem volna kibeszélni magam! De te sohase vagy otthon, és este, mikor hazajössz az irodából, fáradt és ideges vagy és kisietsz a konyhába és besietsz az ebédlőbe. Vacsora alatt apával beszélsz. Aztán nézzük a televíziót, aztán lefekvés. Beszélgetni sohasem lehet.- De Zsuzsikám, most itt vagyunk Lourdes-ban, a Szűzanya városában. Úgy vagyunk itt, mint két testvér. Most mesélhetsz.
