A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

11 nem az érzelem, nem is az egyéni véle­mény vagy demokratikus szavazás ha­tározza meg. Egyesegyedül az égitestek mozgásával összhangba hozott tárgyila­gos megegyezés függvénye. Mi csak en­gedelmeskedünk az "ég" órájának. így vagyunk a szívvel is, az erköl­csi elvekkel. Vannak ugyan, akik han­goztatják: minden relatív, viszonyla­gos. Az erkölcs is az. Ami jó volt teg­nap, ki tudja, nem lesz-e rossz holnap? Vagy megfordítva: amit eddig bűnnek gondolt az emberiség, egy szép napon talán már nemcsak hogy nem bűn, ha­nem egyenesen erény számba fog men­ni. Vagy legalábbis a legtöbb esetben egyre megy: erény vagy bűn. Kár olyan nagy port verni fel holmi elavult erköl­csi normák miatt! Való igaz, hogy hamar elveszthet­jük a fejünket is, a tájékozódásunkat is, ha az újságírókra, filozófusokra, re­gényírókra, filmszínészekre, stb. hall­gatunk az erkölcs dolgában. Aligha fo­gunk túljutni ebben az esetben a na­gyon is személyes, szeszélyes, bizony­talan ítéleteken. Pedig a helyes viselke­dés, az erény, a "jó" és a "rossz" kér­dése fontosabb is, sorsdöntőbb is, mint pl. a pontosan járó óra. Ha már a pontos időt nem lehet holmi személyes, érzelmi érvekkel meg­határozni, baráti alapon, pl. szavazás­sal eldönteni: még kevésbé fog sikerül- mi a jó és rossz problémáját puszta ta­lálgatással, felületes véleményeskedés- sel, egy kis pszichologizálással vagy holmi polgári megalkuvással avagy álla­mi rendelettel elintézni. Hogy mi jó és mi rossz, mi szabad és mi tilos erkölcsileg, az egyáltalán nem attól függ, mit gondol róla X. vagy Y. (mégha történetesen mindjárt Nóbel-díjas tudós is az illető vagy díjat nyert a szépségversenyen), hanem e- gyesegyedül attól, hogyan és mint gon­dolkodik erről az igazán életbevágóan fontos kérdésről az Isten. A jóra és a rosszra ma is és még ezután is a legfőbb mérték az Isten a- karata és parancsai. A régiek az "ég" normájáról, rendeléséről, akaratáról szoktak beszélni. Igazuk volt. Nemcsak az idő igazodik az égi időhöz: a szív méginkább kell az éghez igazodjék. Csak Isten szíve minden igaz szív érvé­nyes és megbízható normája és mércé­je. Enélkül erkölcsi nihilizmus vár az emberiségre. © A bűn végeredményben misztéri­um, titok az ész számára. Vagy csak e- szünkkel, puszta logikával sohasem le­szünk képesek teljesen megérteni és megmagyarázni. A régiek százféle kép­pel, hasonlattal kísérelték meg a bűn halálosan komoly voltát érzékeltetni. Nazianzi szent Gergely pl. "kisiklás­nak" mondja a bűnt. Nem annyira a vonat kisiklására kell itt gondolnunk, hanem valami kozmikus katasztrófára, mintha pl. egy égitest, egy csillag pá­lyáját tévesztené és kiugrana a minden- séget mozgató, éltető, összetartó von­zási- és taszítási erők nagy, szent har­móniájából. Mi emberek Istentől ren­delt, meghatározott pályán mozgunk, amikor erkölcsösen, "igazul" élünk. Minden komoly bűn a pályáról való ki­siklást jelent az ember életében. Origenesz a nagyothalláshoz ha­sonlítja a bűnt: nem hallunk vagy csak rosszul hallunk. S ha hallunk is, téve-

Next

/
Thumbnails
Contents