A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
12 sen fogjuk föl és rosszul értelmezzük a szórványosan elfogott hangokat. Máskor meg átfestett, bemázolt képnek mondja a bűnös lelket. A különböző bűnök különféle színekre festik, torzítják el az embert. Más a színe a gyűlöletnek, más a hazugságé, ismét más a haragé vagy a paráznaságé. Tény az, hogy az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embert a felismerhetetlen- ségig elcsúfítják a bűnök és szenvedélyek. Mindenki felháborodna, ha valaki csúnyán bemázolná pl. Ráfáel vagy Munkácsy kincseket érő, örökszép festményeit. A bűn még rombolóbb munkát végez a lélekben. Más egyházatyák meg árnyéknak, sötétségnek vagy ürességnek nevezik a bűnös állapotot (pl. szent Irén). Nem a valós, csak a látszata, az árnyéka az i- gazinak, üresség: azaz hiábavalóság, értelmetlenség, hazugság. Teilhard de Chardin rendkívül szemléltetően energiapazarlásnak, energiakiszivárgásnak tekinti a bűnt. Olyan Magyary Csilla minden bűn, mint pl. a nyitva hagyott vízcsap, vagy ami még rosszabb: el nem zárt gázcsap. Van, amikor csak egyszerűen kárbavész a sok drága energia, érték. Máskor meg gyilkos, mérgező lehelettel árasztja el a környezetet. Karl Rahner kancsalnak mondja az istentagadót. Nem lehetetlen ateistának lenni, könnyű Istent nem meglátni, nem venni észre. De kancsal kell legyen az ember, hogy Isten ne lát- szódjon. Ez áll a bűnre is. Józan ésszel, igaz szándékkal lehetetlen bűnt elkövetni. S mégis mennyi bűn van a világban: értelmes, eszes, akarattal megáldott intelligens emberek is vétkeznek nap-mint-nap. Ez csak úgy lehetséges, ha szellemileg, lelkileg kancsalok vagyunk a helyes, a jó meglátására. így folytathatnánk ezt még tovább. Az eredmény mindig ugyanaz: a bűn valóban "non-sens", értelmetlen, hiábavaló; logikai harakiri. Vagy mint Or igenesz mondta: csak a szent, az erkölcsileg kifogástalan a "logikus". Csak szeretni tudok Én nem tudok gyűlölni, csak szeretni. Nem dicsekszem vele. Nem érdemem, hogy szeretetet plántált csak szívembe a teremtő Úristen szent kegyelme s szivárványhíd ég s föld közt életem. Ki engem gyűlöl, saját magát bántja, haragját önnön lelke sínyli meg, mert a sár, amit néha rámdobálnak, lelkem örök-derűs napján megszárad s a gyűlölködőkre visszapereg.
