A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
10 esi I lag ködökről. A csillagköd tulajdonképpen egy születőfélben lévő világ: mikrokozmosz, afféle kisebb univerzum a nagy világmindenségben. Megszámlálhatatlan csillagból áll minden egyes ilyen csillagköd. Azaz: alakuló- félben lévő csillagok alkotják. És ezek a csillagok roppant gyorsasággal távolodnak egymástól és a középponttól. A tőlünk való távolság azonban olyan nagy, hogy csak a legfinomabb műszerekkel lehet észlelni ezt a szédületes mozgást. Nos, ez a fantasztikus sebesség jó és hasznos a születő csillagoknak. Egyszer majd, talán évmilliók elmúltával, megint közeledni fognak egymáshoz és kialakul a végleges rend és összefüggés csillag és csillag között. De az ember e- setében már végzetes következményei lehetnének a hasonló jelenségnek. Pedig mindennapi, tapasztalati tény: a fizikai, közlekedési sebességgel mintha arányban távolodna a sok ember az i- gazi központtól. Istentől és önnönma- gától. Meg a másik embertől is, a felebaráttól. Az ember nem csillagködök mintájára van teremtve, amelyek, legalábbis fejlődésük első szakában a központtól is meg egymástól is egyre messzebb sodródnak. Ma különösen nagy a veszély arra, hogy a sebesség áldozatává vált ember (talán tudatában sincs ennek az állapotnak) elveszti önmagát és létének igazi központját. Istent, és felebarátjától is egyre távolabbra kerül a létért való nagy küzdelemben. A sebesség célja végeredményben a gyors megérkezés, a közeledés, a cél- bajutás. Csak akkor van igazán értelme. Különben nem használ, hanem árt. Vagy vegyük az autóvezetést (második példaként): minél gyorsabban száguld az autó, annál fontosabb a jó fék és az erős fény, az autólámpa. A sebességgel arányban kell legyen mindkettő. Tegyük föl, hogy a sebességet egyre fokozzuk, de csak gyenge fékkel rendelkezünk s ráadásul a lámpa se képes megvilágítani az utat. Ebben az e- setben akár végrendeletünket is megírhatjuk, mielőtt útra indulnánk. Annyira magától értődő valami ez, hogy fölösleges itt részletekbe bocsátkozni. A mai kor az eddiginél is nagyobb önfegyelmet, önlegyőzést követel tőlünk. Éppen azért, mert a sebesség korában vagyunk. Aki nem tud idejében fékezni, kockára teszi önnönmaga és embertársainak életét és biztonságát is. A második fontos kellék a tisztánlátás, a világos elvek, az igazság fényessége. Ha pedig a józan ész, a bölcselet fényessége úgy-ahogy elegendő volt, a mai szédületes gyorsaság és szemkápráztató változások korában már egész biztosan csak a kinyilatkoztatás fénye tud elegendő világosságot nyújtani az életúton. Sohasem volt annyira szüksége az emberiségnek a "felülről" való világosságra, mint éppen napjainkban... © Aki hajszál -pontos órát akar, annak a rádióhoz kell igazítani óráját. Nem mintha a rádió emberei önkényesen vagy az államtól kapott tekintély alapján képesek volnának a helyes időt megállapítani. Az embernek nincs hatalma az idő fölött. Mi csak leolvassuk a helyes, a pontos időt a csillagokról. Az égitestek mozgásához igazítjuk a földi időszámítást. Mert a pontos időt
