A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
99 ni. "Körülmetélésre kényszerítenek titeket csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjetek üldözést" (6,12). Szent Pál egyetlen jele ez a Kereszt, ami Krisztushoz kapcsolja és így új teremtménnyé teszi. Mit jelent ez a "jegy"? Maga a szöveg nem világos, mert a használt kifejezés egyaránt alkalmazható sebre, forradásra és a leopárd foltjaira a görögben. Feltehető, hogy szent Pál szenvedéseire utal, amiket a 2. Korintusi levélben részletesen leír: "Krisztus szolgái (ők)? Ostobaság mondani, de mondom: én méginkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam, sokszor voltam vándorúton, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben a rablók miatt. Veszélyben az én népem körében, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztaságban. Veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam. Éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem. Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyházak rám nehezedő gondját. Ki gyönge, hogy én gyönge ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem." (2 Kor 11,23-30) E mellett szól, hogy a galaták éppen a szenvedésektől és félreértésektől akartak megszabadulni a körülmetélés bevezetésével. Szent Pál erre azt mondja, hogy a vallásosság és a jámborsági gyakorlatok nem szabadítanak meg minket a szenvedésektől. Krisztus követése nem emel ki minket a világ bajaiból — sőt sok esetben megsokszorozódnak szenvedéseink, de ennek ellenére, aki Krisztus mellett kitart, győzedelmeskedik. A világ okozta szenvedés dicsőség jele, mert azt mutatja, hogy valóban Krisztushoz tartozunk. Ez a dicsekvés foglalja össze Szent Pál legmélyebb vallási meggyőződését. Szinte megremeg az ember — főleg, ha mint Szent Pált, papi szolgálatra hívta Isten — szavainak hallatára. Ki merné így a hívek elé állítani önmagát, mint ő. "Kövessetek engem, mint én Krisztust" ... "Hordozzátok azokat a jeleket, amelyeket én hordozok." Jeleket, amelyek a belső meggyőződés kinyilvánítói. Ne a szenvedésen és a kereszten akadjon meg a figyelmünk, hanem azon a hűségen és odaadáson, amely Szent Pál e- gész életéből és különösen ebből a szövegből elénk tárul. Ő soha semmit nem tett fél-szívvel. Egészen és maradéktalanul Krisztusnak szentelte életét. Ezért került ellentétbe a világgal és ezért lett üldöztetés az osztályrésze - de milyen béke, nyugalom és remény töltötte be a
