A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
100 szívét és lelkét. Száz százalékig együttműködött Isten kegyelmével, e- gészen Krisztushoz tartozott. Egy másik gondolat, amit érdemes megszívlelni ebben a részben, a fentemlített belső meggyőződés és külső kifejezés viszonya. Az ember nem úgy él, hogy először belsőleg megformálja gondolatait és aztán pontosan kifejezi — mint a fordító az idegennyelvű szöveget lefordítja. Az embernél a belső és külső szoros egységben vannak, és a lélekben megfogamzott gondolat vagy elhatározás csak akkor igazi, ha külsőleg megvalósul. Egy ember akkor nevezhető költőnek, ha verseket ír. A versírás vágya, mások munkáinak olvasása nem teszi költővé. Akkor lesz valaki Krisztus követője, ha követi Krisztust. Ez Szent Pál gondolata: a körülmetéltség vagy körülmetéletlenség mitsem ér; ami igazán számít, az az, hogy új teremtmény vagyunk Krisztusban. Ez a krisztusi lelkűiét, békesség és megértés törjön ki a lelkűnkből és legyen valósággá az egységben, megértésben és szeretetben. Hitter József Az Eukarisztia Hogy velünk legyen A szeretetnek van egy törvénye, mely nem ismer kivételt s melyet mindenki önmagán is tapasztalhatott: akit szeretünk, annak közelségét keressük, azzal személyes kapcsolatba akarunk kerülni és végleges elválásra gondolni sem akarunk. Ez a törvény minden emberi szívbe be van írva; ez a törvény az emberi szív törvénye. Épp ezért nem lepődhetünk meg azon, hogy így érzett az Ur Jézus Krisztus is és így is viselkedett földi é- letében haláláig. Hiszen neki is emberi szíve volt és mert ezzel a szívvel lángolóan szerette az embereket, kereste közelségüket, velük személyes viszonyba akart kerülni, velük akart élni, velük é- letüket meg akarta osztani; mert minden tettében és szavában benne dobogott nagy emberi szíve, minden tettével és szavával arra törekedett, hogy a- zokkal maradjon, akiket szeretett. Ha csak egy futó pillantást is vetünk az Evangéliumra, meggyőződhetünk, az Ur Jézus valóban egész feltűnően kereste az emberek közelségét és egészen szembeszökően arra törekedett, hogy meleg, személyes, közvetlen kapcsolatba kerüljön velük. Mint Isten-Fiának megvolt a csodatevő hatalma: tudott gyógyítani: tudott még holtakat is életre kelteni és feltámasztani. S mert Isten volt, nem volt szüksége arra, hogy a beteg embert felkeresse vagy pláne megérintse; távolról is meggyógyíthatta volna őket, mint ahogyan ezt néha, kivételes esetben meg is tette. De általános eljárási