A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-02-01 / 2. szám

93 előszeretettel hivatkozik XXIII. János pápa szellemére, a katolikusok meg a Pacem in terris enciklikára (1963), amelyben először nyert hi­vatalosan kifejezést, hogy különbség van a tévtanok (a marxizmus) és gyakorlati alkalmazásuk (pl. az olasz kommunista párt) között. - De mindezt tekintetbe véve se volt a múltban még példa arra, hogy hiva­talos egyházi helyről eüsmerően szóljanak egy kommunista vezető e- gyéniség nyilatkozatáról; főként nem arra, hogy ilyen sietséggel vála­szoljanak a Vatikánból aBotteghe Oscure (a római pártközpont utcá­ja) elvtársainak. - Ez is az idők egyik szomorú jele, mondta keserűen az öreg Alfredo Ottaviani bíboros, aki a történelmi kompromisszum esküdt ellensége. A Kúria jobb-szárnya is azonnal arra törekedett, hogy az esemény jelentőségét csökkentse. Azt kezdték híresztelni, hogy a segédpüspök csak magánemberként tette a nyilatkozatot. Pe­riele Felici bíboros, akit sokan a vatikáni ’’jobboldal” vezetőjeként tartanak számon, azt is megkísérelte, hogy az államtitkárságot rábír­ja Msgr. Riva nyilatkozatának egy legfelsőbb helyről jövő kiigazításá­ra. De törekvése nem járt eredménnyel. A segédpüspök nyilatkozatát az Osservatore Romano is közölte és Msgr Riva azóta a Vatikán ösz- szekötőjének látszik az olasz kommunisták felé. - Ezt a szerepét dip­lomata múltja alátámasztaná: az olasz kormánynak a Vatikánnál ak- reditált követségén volt kánonjogi tanácsos és oroszlánrésze van a most tanulmányozás alatt álló új konkordátum-tervezetnek a létre­hozásában. Ezenkívül jó kapcsolatai vannak azokkal a gyakorló kato­likus személyiségekkel, akik mint Rainero la Valle és Piero Pratesi, az Avvenire d’Italia (katolikus lap) és H Popolo (a keresztény demokra­ták újságja) szerkesztői, független jelöltekként, a kommunisták listá­ján jutottak be az olasz parlamentbe. — Konzervatív körök abba még belenyugodnának, hogy Msgr. Riva állásfoglalása oly reálpolitikán a- lapszik, amelyet ma tekintélyes olasz államférfiak is követnek, ami­kor elfogadják a kommunisták együttműködését. Ami aggasztja őket: a látszat, hogy a segédpüspök mindezt a pápa jóváhagyásával teszi. spanyol állam a jövőben nem köz­vetlenül fogja folyósítani az egyháziak fizetését. E helyett meg­határozott összeget utal majd át a spanyol püspö­ki konferenciának. A papok így nem lesznek többé állami alkalmazottak. • A 48 éves Dr. Viktor Dammertz-et vá­lasztották a bencés rend apát-prímásá­vá. A német St. Ottilien főapátja volt. Elődjét, Dom Rembert Weakland-ot Milwaukee érsekévé nevezte ki a Szentszék. • A csehszlovákiai szerze­tes társulatok a püspökök közvetítésé­vel emlékiratot juttattak el a kormány­innen is, onnan is

Next

/
Thumbnails
Contents