A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
7 velünk vannak. Mi hiányzik, mit keresünk, mire vágyunk, miért vagyunk elégedetlenek, üresek, miért érezzük, hordjuk úgy, hogy kivetni magunkból nem tudjuk: a lét kínját? Szent Ágoston úgy mondta, hogy nyugtalan a mi lelkünk mindaddig, amíg benned meg nem nyugszik. Ennyire magadnak teremtettél minket, ennyire függünk tőled, ennyire hiányzol nekünk?! És hiába keresünk, egészen meg nem találunk. Hiába veszünk észre, hiába szolgálunk, szeretünk egymásban, egészen nem telünk meg veled. Várakozásban élünk tehát színed előtt. Vágyakozásban utánad, hétköznapjaink között. Türelmetlenségeink, önzésünk, fogyatkozásaink testi-lelki nemjó érzéseink között. Ha hősi tettet végeznénk, talán fölszökkennénk hozzád, ha súlyos vétekkel bántanánk meg, talán megdöbbennénk hitványságunkon és menekülnénk hozzád. De így, kis, mindennapi gyarlóságaink között, kérünk, hajolj le hétköznapjainkra, lépj be szürkeségünkbe, mindennapiságunkba, hiszen éppen alig-életünk fájdalma nyúl, könyörög és kapaszkodik a Te fönntartó, megújító, többlet-Életed felé. Futva, a szeretetért Amikor hozzád fordulok, nem fordulok el a világtól és embertársaimtól, a világgal és embertársaimmal együtt fordulok feléd. Nem hagyhatom el azt, ami vagyok, nem mehetek hozzád magam nélkül: amit egyéniségem magábavett, az mind ellenem fordul, amikor feléd fordulok. De Te nem is akarsz elvenni minket semmitől, ami jó és hozzánk tartozik, magunkat sem akarod elvenni magunktól, inkább át akarod alakítani én-ünket, bele akarod meríteni életünket a Te Életedbe. Aki meg akarja nyerni életét, annak el kell veszítenie azt, - mondtad és igen, életet Életért! Kis, szűk, zárt világunk életét a Te nagy, tárt, nyílt Életedért. Kis személyünk cseréje ez végtelen Istenségedért. Ezért könyörgünk, amikor hozzád fordulunk. Nem a világtól fut az, aki hozzád fordul, nem menekül élete elől, aki nálad kopog, nem tagadja világodat az, aki Világodat a Te tekinteteddel szeretné látni, a Te értékeléseddel kiértékelni, a Te akaratod szerinti cselekedetekkel művelni. Aki feléd fut, nem fut el sem magától, sem a világtól, hiszen hozzád érni annyi, mint szeretni a Te Világodat úgy, ahogyan Te szereted. Amikor hozzád fordulok, ezért fordulok feléd. Segíts, hogy siessek, szaladjak feléd, ezért. H ú s v é t A szél még halott falevelet görget az úton, de a réten a fű hangos örömmel sarjad és az égről a nap úgy küldi sugárzó fényét, hogy a hóvirágok, majd az ibolyák s utánuk a virágok hangos színnel kiáltják: föltámadtunk! Az égen a felhők egyre gyorsabb iramban, egyre fehérebben vallják: az élet él, a halott föld életre támadt! Ilyenkor tavasszal, amikor a természet éled, üyenkor lépsz be életünkbe Húsvéti Izenettel: ne féljetek, föltámadtam! Életed sötét óráinak áldozata fénybe öltözött, ahol a legtöbbet áldoztál, ott ragyogsz legjobban, sebeid helye fény és a lelked diadalmas örömmel fordul Atyád felé, akihez nemrég így szóltál: beteljesedett! A halálban is beteljesedett küldetésed, de a föltámadásban is és most úgy élsz, mint a győztes, aki nem hagy
