A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-02-01 / 2. szám

73

dott a pap agya.- De Suták Jóska! Mi ütött ebbe a fiúba?! Suták gazda fia. Apja az egyháztanács tagja. Jó hírű, tekintélyes gazda-ember. Felesége a Nőegylet pénztárosa. A fiuk meg gyújtogató lenne? - Hát most aztán mitévő legyek én, szegény papi ember? — sóhajtott fel a pap.

A kannából kiöntötte a benzint és visszadobta a bokorba. Határozottan nehezebben mozogtak lábai a nagy gondolatok súlya alatt. Eszébe jutottak lélektani tanulmányai: ’’pirománia” = gyújtogatási mánia. Igen, ez egy lelki betegség. Egy lelki kényszer, mely addig üldözi áldozatát, míg ki nem elégül... Suták Jóska piromániákus!

Mit is tegyen, mit is tegyen? Csendőrkézre adja? Szóljon apjának? Anyjának? Vagy a legénnyel magával próbáljon beszélni. Sajnálta a családot. Micsoda szégyen lenne. Gondolta: ami elégett, elégett, visszahozni nem lehet... A legutolsó tűz augusztus végén volt. Most szeptember közepe... Egy biztos: a fiú megijedt. Tehát a félelem volna egyik gát, ami visszatarthatná az újabb merénylettől... Ez lenne a legjobb vészfék. De hogy tudná megijeszteni, hogy ez tényleg visz- szafogja? Vajon hogy is lehetne aztán kigyógyítani belőle?

Ilyen gondolatokkal megterhelve ért haza.

Suták leány, a Manci közeli esküvője hozta meg az alkalmat,

melyen Jóska, az öccse, vőfély volt... Már esküvő előtt a lőcsfalvi pap apróra kielmélkedte tervét. Ahogy vége lett szombat délután az esküvőnek, intett a gyanútlan vőfélynek, akinek a benzines kanna már valószínűen kiment az eszéből ilyen nevezetes ténykedés izgalmában. A pap hamar levetette liturgikus felszerelését s ahogy a vőfély a sekrestyébe ért, betuszkolta az irodába és bereteszelte az ajtót, hogy senki sé zavarhassa őket...

Elővett egy nagy könyvet, maga elé tette. A vőfélyt leültette. A fiú szentül meg volt győződve, hogy ez a vőfélyi tisztség tartozéka lesz.

— Jóska fiam, volna néhány szavam veled — kezdte a pap.

Erre a fiú arca riadalmat árult el. Rossz sejtelme támadt és

rögtön eszébejutott az erdei találkozó. De benne volt az egérfogóban.

— Hány boglyát és kazlat gyújtottál fel? - szegezte neki a pap a kérdést.

De semmi válasz.

— Nos, fiam, ne ijedj meg, én még saját apádnak sem szóltam és nem is fogok. Semmi szándékom sincsen feljelentést készíteni ellened. Megtehetném. Börtönbe kerülnél és családodat a szégyen emész-